Van ennek még bármi értelme?

Egy éve vagyunk együtt a barátommal. Korábbi kapcsolataimból megtanultam, hogy ha valami zavar, azt jobb nyíltan megbeszélni, minthogy csendben magamban tartogassam. Számomra fontos, hogy meg tudjam osztani az érzéseimet, de sajnos úgy érzem, ezt a párom nem tudja jól fogadni.

Nekem a bizalom területén vannak néha gondjaim, és ha bizonytalanságot érzek, igyekszem ezt vele őszintén megbeszélni, nem pedig elfojtani. Nem veszekedek, nem hisztizek, egyszerűen csak próbálok nyílt lenni. Ő viszont ilyenkor gyakran támadónak tűnik, kiforgatja a szavaimat, és valami szörnyetegnek állít be, pedig csak az érzéseimet próbálom megosztani.

A legutóbbi konfliktusunk pl az volt, hogy többször felvetettem neki, hogy mehetnénk együtt egy pár napos városnézésre, hiszen olcsóak a repülőjegyek. Ő azonban mindig visszautasította, mondván, hogy nincs rá pénze. Erre én azt mondtam, hogy szívesen kimennék egyedül is, hiszen jót tenne egy kis egyedüllét. Ezt ő úgy értelmezte, hogy kettős mércét alkalmazok, és ő biztosan nem mehetne el egyedül. Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy én vele szeretnék menni, de ha neki nincs lehetősége, akkor egyedül is szívesen mennék. Mégis folyamatosan támadott, és azzal vádolt, hogy igazságtalan vagyok vele szemben. Ami nagyon bánt, mert sosem kértem tőle, hogy mondjon le programokról miattam, és nem értem, miért látja így.

Ez a minta ismétlődik minden konfliktusunknál: nem érti meg, amit mondok, és amit kijelentek, azt kiforgatja, mintha valami mögöttes szándékom lenne, pedig nincs. Ettől folyamatosan frusztrált vagyok, és néha már szégyellem magam, ahogy visszaszólok neki. Mindig azt remélem, hogy talán most végre megérti, ha ezredjére is elmagyarázom, de nem változik semmi. Nem értem, miért viselkedik így, és ez egyre jobban bánt.

Szerintetek miért csinálja ezt? Tényleg nem érti amit mondok, szándékosan “cseszeget”?