Orvostanhallgató lány és pultos fiú kapcsolata? Ha van hasonló tapasztalat, nektek működött? 20/l 23/f

Nem biztos, hogy ebben egyetértünk, de szerintem attól, hogy valakinek mások a motivációi, még működhet egy kapcsolat. Neked lételemed a tanulás, az ismeretszerzés. (Egyébként nekem is.) De önmagában szerintem még nem kell, hogy akadályt jelentsen, ha a másik erről másképp vélekedik. Mint ahogy az sem feltétlenül probléma, ha valaki nem tud valamit. Jó, mondjuk azért szerintem a vizeletkiválasztás alapvető ismerete általános iskolás tudásszint, deee legyünk elnézőek. Te biológiai területen mozogsz, így számodra sokkal ledöbbentőbb az, ha valaki ezen a téren alulművelt. Aki meg mondjuk zenei pályán mozog, annak meg az a megdöbbentő, ha valakinek lövése sincs arról, hogy mik a módosító jelek. Vagy jómagam példájából kiindulva: informatikus vagyok, és rengeteg olyan emberrel találkozok, akik számomra alapvető dolgokat sem értenek.

Bár ettől füöggetlenül szerintem is alapvető lenne az emberi szervezet alapvető működésének ismerete, de azt mondom, ha csak ennyi lenne a probléma, az még nem lenne akadály. Akkor sem, ha neki nem lenne élete a tanulás, de nyilván, szíved joga eldönteni, hogy neked milyen tulajdonságok fontosak a másikban.

Viszont!!

Az ő viselkedése rémesen primitív. Itt nem az a baj, hogy ő pultos, meg nem az a baj, hogy nem akar diplomát, hanem az, hogy általánosságban véve buta. Neki az érdeklődési köre a d*gáson, a pián, és a vendégek fikázásán túl nem terjed. Egyszerűen nem lehet vele érdemi kommunikációt folytatni, és két teljesen más világ vagytok. És ez nem is fog változni, mert úgy, ahogy te sem akarod feladni a jövőképedet, és a számodra lényeges dolgokat, és nem akarsz egy részeg vendégeken idétlenül vihorászó egyénné válni, ugyanúgy ő sem akar mássá válni, mint ami. (Félre ne értsd, ezzel nem azt mondtam, hogy ugyanazon a szinten álltok, csak azt, hogy neked ez az életstílusod, neki meg az, és egyikőtök sem érezné jól magát a másik életében.) Így viszont ezt értelmetlen folytatni.

Az agymosott propagandistáktól meg eleve agybajt tudnék kapni.

Igazából ami köztetek van, az már sehogy nem működik. Vele vagy, mert ezt szoktad meg, mert "nem akarod kidobni", amit megéltetek együtt, de igazából ez egy téves érv, ez olyan, mint amikor a szerencsejátékos már a fél vagyonát elköltötte, de nem áll le, mert már mennyit beleölt... és inkább még a másik felét is elveszíti a vagyonának. Te is ez csinálod most: sínylődsz egy olyan kapcsolatban, ami nagyon távol ál legy normális kapcsolattól, és ő soha nem lesz egy olyan társ, amilyenre te vágysz. Csak nem mersz változtatni, mert egyrészt megszoktad ezt (és ami 16 évesen még működhetett, az nem biztos, hogy huszonévesen is még működőképes), meg talán nem is látod át, hogy létezne másféle kapcsolat is.