Cukorbeteg orvostanhallgatók! Lenne kedve valakinek beszélgetnie, leírni a tapasztalatait? 18/L

Nekem nem cukorbetegségem van, mégcsak orvosis sem vagyok, de fogyatékossággal küzdök, nem brutálisan súlyossal, de azért szívesen "lemondanék" róla, ha lehetne.

Talán nekem annyival könnyebb már, hogy 10+ éve fennáll ez a helyzet, így volt időm valamennyire elfogadni. Mást nem tudsz tenni. Illetve tudsz, csak hát ha emiatt ostorozod magad az nem vezet sehová.

Nézd, pontosan tudom mit érzel, én a mai napig azt érzem, hogy nem vagyok elég jó az ép társaimhoz képest. Nekem ami beválik, az az, hogy nem hagyom, hogy ez határozzon meg! Te se hagyd! Nem a cukorbetegségedtől leszel az, aki, hanem a tetteidtől, a személyiségedtől. Cukorbeteg vagy? Na és? Ettől nem leszel rosszabb, selejt meg főleg nem! Egy orvosin meg pláne nem fognak emiatt kinézni vagy selejtnek gondolni. Nem hiszem, hogy orvosira csupa makkegészséges ember járna...

Az érettségihez meg nagy kalappal! NE most add fel! Már a finishben vagy! :)

a cukorbetegség egy állapot. oda kell rá figyelni, nem szabad elhanyagolni, de nagyon könnyen kordában tartható. meg kell tanulni róla az alap dolgokat, azokra nagyon alaposan odafigyelni, amúgy szinte teljesen zavartalanul élheted az életed.

próbáld ki, milyen egy napig vakon, kezek vagy lábak nélkül élni, aztán adj hálát az égnek, hogy te csak cukorbeteg vagy! selejt még akkor se lennél, ha sokkal súlyosabb problémád volna. de ne sajnáltasd és ne is sajnáld magad!

kezek, lábak, vagy látás nélkül élni is csak egy állapot. sok nehézséget jelent, de évezredek óta meg tudják oldani az emberek. ráadásul orvosként ennél csak nagyobb problémákkal küzdő emberekkel fogsz majd dolgozni.

olvass utána Stephen Hawking életének, vagy nézd meg a róla készült filmet. neki lett volna oka csüggedni, de nem tette. szedd össze magad és hozd ki a lehető legtöbbet minden helyzetből! mindig a megoldásra koncentrálj, soha ne a problémára!