Miért érzem azt, hogy lelkileg kikészít, hogy egyszerűen nem tervez velem, semmilyen utalást nem ért, nem tudom normálisan leültetni, és megértetni vele, hogy valamerre haladni kellene (28N)?

Kérdező, szerintem a legrosszabb helyen tetted fel ezt a kérdést, veted fel a dilemmáidat...

"Mi van, ha megint évekig szingli leszek, mert nem kellek senkinek? Ahogy ezelőtt se 4 évig?"

Erre kapásból azt fogják írni, hogy ez így van rendben, tudni kell boldognak lenni így is, nem kell rettegni az örök szingliségtől sem, ha úgy alakul, és ha te nem így vagy vele, akkor irány a "szakember"...

A gyakori tele van olyan nőkkel, akiknek (állítólag) összejött a (számukra) tökéletes, nem kellett megalkudniuk, csak a magas önbecsülésükkel és a magasan tartott léccel türelmesen kivárniuk.

33 éves nő vagyok, jelenleg 10+ éve egyedül (2014. május eleje óta), de sosem kellettem igazán senkinek. Nyilván egy igazán rossz kapcsolatnál még ez is jobb. De amúgy az ellenségemnek sem kívánnám ezt... És én így, ennyi és ilyen tapasztalattal a hátam mögött tökre megértem, hogy attól "félsz", mi van, ha megint évekig vagy esetleg már soha többé...

Először is, miért van baj azzal a "pasival" aki 30 felett is szingli? Mondjuk nem fontos neki a kapcsolat vagy nem akar gyereket az baj?

Lehet neked igen, nekem special nem mert nem akarok családot.

A másik hogy igen, inkább örökre legyél egyedül mint hogy beérd és megalkudj, rohanj gyorsan egy házasságba mert jajj lekésel, nem lesz gyerek.

Elmondom mi lesz a vége, mivel jópár példát láttam már erre ismerősi körömből.

99% hogy semmit sem fog segíteni a férjed, rosszabb esetben meg is csal, hiába ábrándozol hogy nem, kicsi rá az esély. Sok nő a nős férfiakra hajt direkt. Lesz + 1 gyereked, akivel cserében sexelned is kell ha tetszik ha nem mert kül fenyegetni fog, mégjobban elhanyagol, stb.. elég csak olvasgatnod itt a gyakorin mennyire "gyakori" ez a jelenség, feljebb is írta valaki.

Ha ezt már nem fogod bírni idegekkel akkor pedig válás és egyedülálló anya leszel, gondolom nem kell részleteznem hogy milyenek egy egyedülálló anyának az esélyei a társkeresési piacon.

Megértem hogy rossz egyedül, félsz hogy nem lesz családod stb, de lehet ezt korrekt módon is ha neked a gyerek a legfontosabb. Létezik mesterséges megtermékenyítés, egyedül is nevelheteted, SŐT így egy csomó felesleges kört megspórolsz amiket fentebb írtam. A végén nagy valsz ugyanott fogsz tartani mintha a mostani barátoddal vállalnád, csak megkíméled magad és leendő gyereked.

Én férfiként azt látom hogy igazi párt találni manapság szinte lehtetlen. Egyetértek hogy aki nagyon akar családot már 20on évesen megoldja, de ettől függetlenül rengeteg végződik válásal stb.

A férfiak és nők is önzőek lettek, magukra gondolnak és tisztelet a kivételnek nem érdekli őket sem a párjuk sem a családjuk. Nagyon nagyon kevés a családcentrikus ember.

A másik baj, hogy sokan belül tudják hogy nem való nekik a családos élet mégis belemennek mert talán menni fog, ezzel egyből több emberrel bsznak ki, a párjukkal és a gyerekeikkel.

Komoly kapcsolatom nekem sem volt már vagy 15 éve, DE én legalább nem árulok zsákbamacskát, soha nem hitegettem egy nőt sem, el is kerülnek mert kb mindegyik vagy akar gyereket vagy már van neki :) Az a kissebbség aki pedig tényleg nem akar már rég megtalálta a párját :)