Miért érzem azt, hogy lelkileg kikészít, hogy egyszerűen nem tervez velem, semmilyen utalást nem ért, nem tudom normálisan leültetni, és megértetni vele, hogy valamerre haladni kellene (28N)?

Egy éve vagyunk együtt. Ezt sem volt nekem könnyű megélni, mert előtte is éreztem, hogy ennél nekem magasabb szintű elköteleződés/párkapcsolati minőség lenne a jó.

Nem ismerem a családját, ő se az enyémet, ebbe nem rakott energiát, pedig eleget a rágom a fülét, hogy jó lenne ezt meglépni. Elmondta nekik hogy vagyok, de állítása szerint erre nem sok reakciót kapott. Érzelmileg eléggé elérhetetlen és kiismerhetetlen sokszor, leírás alapján a családja is eléggé ilyen.

Hát mi pont a masik véglet vagyunk, olaszosan mindent kimondunk, azt is ami nagyon gáz, meg nagyon bántó, meg nagy az érzelmi intenzitás (én amúgy szívesebben vagyok nyugis, a sok műdráma otthon engem elvitt pszichológushoz, mert ez már a másik véglet), szóval tök ellentètes példa meg temperamentum.

Én mindent képes vagyok túlaggódni, ő meg semmit, tök flegma. Sajnos rendszeresen elhangzik az a mondat, hogy "eljöhetnél, elvinnélek, de szerintem unnád." Ha én szervezek valamit, unja, mármint ha olyan dolgot, ahol csak ketten vagyunk. Nagyon társasági ember, szóval ha haverok is ott vannak és nemcsak velem kell lenni, akkor tök normális, meg imádja ezeket a programokat, de velem max. Moziba. Az evés is olyan "végeztél már?" Neki ez nem program, egy kötelező tevékenység, nemhogy beszélgessünk utána meg csak nyugiban üljünk, mint mondjuk a barátnőimmel.

Neki elég heti 3 tali. Sose volt igénye hosszabb időszakokra, mindig be van táblázva, sokat edzenek, meg játszanak így keves kivétellel alvásidőben jön majd reggel megy, majd fordítva. Csak ez mostantól nem igazán fog menni, mert neki rohadtul elég 6-7 óra alvas nekem meg rohadtul nem, és 6-kor kelek az új helyem miatt, de ő 10 előtt nem ér rá. Az elmúlt 1 hétben 1x nem aludtam 8 órát és teljesen kész vagyok már most, mert hozzá kell alkalmazkodni. :(

Elmeséli minden egyéni kis tervét, beavat mindenbe, már felvetettem az összeköltözést, de szinte soha, semmilyen módon, semmilyen szavakkal nem illeti a közös életet.

Neki ez az első kapcsolata... én meg rettegek, mert még huszonéves és marhára nem kell neki megállapodnia nálam, simán ki kellene élnie magát, ha akarná. Amúgy a 4. Hónap óta bizonytalan vagyok vele kapcsolatban.

Mindig azt várom, hogy ő bizonyítson kicsit többet, hogy haladni akar. Ez a programozgatás, összejárogatás, "én ezt csinálom, azt csinálom, ilyet veszek, olyat veszek, ez lesz a haverokkal, az lesz a haverokkal" kezd demotiváló lenni. Plusz nem is tudna szabad hétvégét rám szánni, mert csak ekkor van ideje (mint minden felnőttnek) elvégezni ügyes-bajos dolgait, mert hétköznap munka után erre nem telik, vagy családdal vagy haverokkal kell programozni.

Ha havonta 1x van valami program csak velem, ami nem a "kötelező" esti/reggeli szex, akkor nagyon sokat mondok. Bírom a barátait, meg ő is az enyémet, de az introvertált kis s*ggem nagyon be fog sokkalni ennyi mozgalmas hétvégétől egy olyan munkahelyen, ahol nagyon-nagyon nagy a szocializáció.

Ma sem mennék sehova legszívesebben, mert annyira elfáradtam a sok emberi érintkezéstől, de bevásárolni senki se fog helyettem.