Kinek mi volt az a pont ahol azt mondta a párjának hogy vége?

Volt egy banális vitánk, belém kötött hogy miért nem mondtam meg azonnal hogy finom lett-e a kaja amit másnap reggelre csinált, miért akarom gyorsan fél perc se) megkóstolni újra.

(Talán mert normális véleményt akarok mondani, ha már dolgoztál vele...?)

Retardáltnak hívott, felemelte a hangját, és sírva aludtam el.

Nem is az volt a fő töréspont, hogy ez így megtörtént, hanem az, hogy nem erre gondoltam: "bammeg, ez meghülyült", hanem "bammeg, már megint"

Oké, értem ha valaki stresszes, azt is ha több dolog miatt. Azt is, ha mentális és hormonális bajai vannak. Szar helyzet, nem jókedvéből történik.

De azért ha van egy fikarcnyi önbecsülésem, akkor nem tűröm, hogy így bánjanak velem.

Nem akkor mondtam ki a végét (sajnos be kellett vonnom a szüleit is, mindkettőnknek kellett a segítség, neki lelkileg, nekem az elszakadáshoz) de akkor tettem magamnak ígéretet, és gyorsan be is tartottam. Eljöttem.

Az én kapcsolataim általában ugy érnek véget hogy a másik szakítást provokál. (Eddig senki nem állt elém őszintén szakítva, az osszes kapcsolatomban a pasik egyszeruen addig feszítették a húrt hogy egyszerűen kényszerítve voltam szakításra.

Ez pl olyanok hogy vagy nőztek ha nem volt elég ennyi szakitani akkor megcsalt inkább. (Hova aláztassam magam tovább akkor?)

Volt aki terrorizált "csak", másokat dicser engem lenyom talonozik, másokkal kedves velem szemét, nem ér hozzám, nem beszél velem, (együtt éltünk..), aztan kezdett randizgatni is illetve a képembe vágott olyat hogy legyunk csak szexkapcsolatban. Na ott ez volt az i-n a pont, megint hova aláztassam még magam tovább? (Lett másik barátom aki imád es kimentett ebbol. Akkor kapart volna vissza az előző letagadva amiket mondott meg gázlangolással, hát elküldtem a tudja hova.)

Vagy volt aki megbagressziv támado fenyegető lett féltékenységre fogta ugyan, de bakker ha "ver" , kést fog mrg ezek, akkor mégis mit akar tolem? Igy ott is lépnem kellett a francba. Más választást nem hagyott. Nem szívesen nyiratnám magam ki.

Mindegyik eléri hogy szakítsak ha akarok ha nem. Mindig az lesz amit ők akarnak. Hogy elhúzok.

Fordítva hogy egyszer is az lett volna amit én akarok, még nem volt.

#3 Jesszus :c Mi lett végül? Kiengedett, vagy tudtál valahogy kommunikálni valakivel?

(Bocsi, csak nagy félelmem ez. Tuti vertem volna a csöveket, vagy kivertem volna az ablakot, vagy akármi)

#4

Kiengedett. Jól vagyok. Verekedés nem volt. Elváltunk. De azóta báhol éljek dugdosok telefonokat, meg több kulcsom is van a zárhoz

Nekem ez olyan zavaró vagy fájo hogy ha normálisak akkor elérik hogy beleszeretek ha meg nem akkor elérik akarmit is terveztem volna de elérik azt hogy otthagyjam.

Igy teljesen olyan mintha a másik irányitana csak. Én meg semmilyen ráhatással nem tudok lenni.

Ezt mai napig se tudtam megoldani sajnos.

Ha vki nem akar engem ha fejen állok se fog szeretni, ha vki utál vagy bántalmaz, ha fejen állok se fog változni.

Életem kuldetése talán hogyan irányitsam én a másikat es ne ők engem. (2.)

#9

Gondolom az olajért is természetben fizetett