Szeretjük egymást, de nem tudnék együttélni vele. Változhat ez még vagy nincs értelme ennek a kapcsolatnak?

2 kapcsolatom volt eddig, mindkettő elég mérgező kapcsolat volt, nem voltam boldog. A mostani párommal összességében boldog vagyok, teljes mértékben megbízok benne, tisztel, szeret, megbecsül. A közös programok, beszélgetések nagyon jól, egy hullámhosszon vagyunk. Viszont, ahogy elkezdtünk több időt együtt tölteni kiütköztek olyan dolgok, amik zavarnak, idegesítenek, amikkel nem tudnék együtt élni. Nagyon görcsös szokásai vannak, ha megy a klíma a lakásban a résnyire nyitott ajtón kell kisuhanni gyorsan be ne menjen a meleg. A tányért tisztára nyalja, mert minden morzsáért kár lenne, ha kárba menne (az én tányérommal is megteszi ugyanezt). Rend és tisztaságmániás, mindennek mindig precízen a helyén kell lenni. Leültem a lakásában egy székre olyan ruhában, amiben kocsival elmentem a boltba és rámszólt, hogy oda nem ül utcai ruhában, majd lefertőtlenítette a széket. Letettem a földre a konyhában egy vizes flakont, ami a hűtőből lett kivéve, mert baráti összejövetel volt és már nem fért az asztalon, pánikszerűen vette fel, hogy nem jó a padlónak, ha vizes lesz. A napi rutinja, az arcápolás, az edzés, a főzés annyi időt vesz el, hogy kb egymásra olyankor nincs is időnk, ha otthon vagyunk. Én is megfőzök én is takarítok, de abba mindig talál valami kivetni valót, mert nyilván nem teljesen egyformák a szokásaink és sokmindent csak azzal tud megindokolni, hogy “én nem így szoktam”. Nem veszekszik, inkább azt látom, hogy frusztrálja, és tényleg komoly gondot okoz a lelkében, ha a szokásaitól eltér valami. Én viszont elég laza vagyok, nem élek koszban vagy kupiban, de simán választom a pihenést vagy egy programot a takarítás helyett, ha a pihenésre vagy a kikapcsolódásra nagyobb szükségem van, nem csinálok ügyet abból, ha egy zokni nincs a helyén, de azon is csak nevetek, ha kiborítok egy pohár vizet, mert van ilyen. Én így sokkal kényelmesebben vagyok, mintha folyamatosan azon görcsölnék, hogy minden tökéletes legyen. Ha nálam vagyunk akkor sokszor megkérdezi, hogy “te ezt így csinálod?” “Téged nem zavar?” És inkább nála szeretne lenni, én meg itthon vagyok felszabadult. Nagyon el vagyok keseredve, mert úgy érzem ez így nem fog működni. Nem szeretném megvàltoztatni, de én se szeretnék és nem is tudnék olyan görcsös lenni amilyen ő.

25 évesek vagyunk.