Sok boldogtalan ember miért egy párkapcsolattól várja a megoldást?

Az alacsonyabb iq sak kedvéért a társasjáték stb csak példa volt. Behelyettesíthető akármivel.

Örök érvényű szabály, aki nem tud egyedül boldog lenni az nem lesz boldog kapcsolatban sem. Mindig is szorongani fog, egy pótlék lesz a másik ember az életéhez amit képtelen egyedül normálisan élni.

Akkor hajrá legyél boldog egyedul 80 éven át.

Mert alapból önmagukkal sem tudnak mit kezdeni, így belemennek mindenbe inkább.

A boldogtalan emberek nem a megoldást várják a párkapcsolattól, hanem egyszerűen boldogabbak lennének, ha tartoznának valakihez. Valaki tök jól elvan hosszú éveken át egyedül, de nem mindenki van így. Az ember alapvetően társas lény, jó, ha van kivel megoszthatja az érzéseit, gondolatait, élményeket. Van, akit idegesít, ha mindig van mellette valaki és alkalmazkodnia kell hozzá, szóval szeret egyedül bekuckózni, jobban érzi magát ingerszegényebb környezetben, vagy csak magában hobbizgatni, stb. Viszont aki nem ilyen, annak nagyon rossz megélnie, hogy mindennap szinte ugyanaz, csak a négy fal várja, nincs kihez szólnia. A barátok is szép lassan elkopnak, ahogy telnek az évek. Akkor meg mi marad? A kötelező életviteli körök, munka, háztartás, bevásárlás, stb. Ja, max pár hobbi, ami egy idő után unalmas egyedül, minél több idő telik el, annál egyhangúbbak a napok. Szóval mindenki másként éli meg a társtalan létet. Van, aki nem is akar senkit, van, aki vágyik rá. Ezzel nincs baj addig, míg nem társfüggőségről beszélünk.