Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerelem a szerető és a feleség irányába is. Mit tegyek?
Kérlek ne gyilkoljatok le. Tényleg érdekel külsős emberek véleménye.
Nagyon szeretem a feleségemet, viszont nagyon nehéz vele. Erős személyisége van, kezelhetetlen. Én kötődöm hozzá nagyon, de ő minden héten képes lenne feladni engem. Az is sokat elmond, hogy már nem a feleségem. Túl vagyunk egy váláson de újra együtt vagyunk. Nem részletezem de nagyon viharos a kapcsolatunk.
És van egy lány akit már pár éve ismerek. Mikor külön voltunk a feleségemmel akkor ismerkedtem vele, viszont még sajnos mindig tart a viszony. Neki teljesen más a személyisége, leírhatatlanul imádnivaló, 1 másodperc alatt szerelmes tud lenni az ember belé, kiegyensúlyozott is… Én szerelmes vagyok belé …. (is).
Ha választani kéne azonnal a feleségemet mondanám. De nem tudom miért. Nem vagyok vele boldog, viszont a tudat megnyugtat, hogy ő az enyém, és minden rosszat el tudok neki nézni. Sokszor bánt, de hatalmas kapocs van köztünk.
Ha a lánnyal vagyok, boldog vagyok, önfeledt és megélem vele a pillanatokat. Érzem, hogy nagyon összeillünk. De nem érzem azt a “függőséget” , mint a feleségemnél. Próbálom nem párhuzamosan tartani őket, de a lánnyal egyszerűen olyan a kémia, hogy sajnos sokszor… sokszor? Rengetegszer hazudtam neki, hogy egyedül vagyok, csak hogy elmehessek hozzá. Kell az érintése kell a mosolya kellenek a szavai.
Most viszont az a felállás, hogy a lány valahogy megtudta hogy újból a feleségemmel élek, összetört, megszakította velem a kapcsolatot mindenhol. Az elején még örültem is, hogy akkor a sors döntött helyettem kettejük között.
De borzalmasan érzem magam. A feleségem semmit nem tud bár nagyon féltékeny, újra veszekedésből áll minden napom, és bár nyugodt a lelkem, de időnként összeszorul a szívem ha eszembe jut az a lány, nagyon hiányzik. De tudom, hiába csábítom vissza újra csak bántanám. Mert a feleségem meghatározóbb személy.
Szóval tudom, szemét vagyok, de sajnos van ilyen élethelyzet is. Mindketten más személyiségűek, más kinézetűek, felfogás minden más. És mindkettő pont az a véglet amibe én halálosan szerelmes tudok lenni. Szenvedek mindkettő nélkül. De nem tudok ugye egyszerre mindkettővel lenni. A lányban látom a jövőt, akitől mindent megkapnék, de a feleségem olyan mint egy drog, kikészülök vele is de nélküle is.
Ti a helyemben melyik irányt választanátok vagy most egyáltalán mit csináljak? Vagy törődjek bele, hogy a lányt elvesztettem?
Ordít az írásodból, hogy valósan melyik szereplő (nem a férj) vagy.
Sosem értettem miért nem lehet egy történetet normálisan egyenesen leírni, és miért kell a szereplőkkel trükközni.
Nagyon nincs rendben az enkeped. Normalis, tartassal es onnecslessel rendelkezo ember sosem valasztana olyan part, ahogyan a feleseged banik veled. A kiscsajba max belezugtal, de sz sem valodi erzelem, egyszeruen azert vonz, mert a feleseged szoges ellentete.
Pszichologust javaslok.
Neked pszichológus kell, de sürgősen!
Kapcsolatfüggőség az tuti hogy van, kötődési probléma úgyszintén, de azt majd a szakember elmondja.
Mindkét nőt békén kellene hagyni!
Egyedül kellene lenni, terápiára járni, önismeretet önfejlesztést tanulni.
Ha már nem leszel kapcsolatfüggő, utána lehetne ismerkedni. Így csak tönkreteszed más emberek életét.
Hú, hálásan köszönöm, hogy nem szedtetek szét /annyira/.
32 éves vagyok. Nem mondanám magam kapcsolatfüggőnek, inkább egy kapcsolat függője vagyok, és az a házasságom. Én ezt minden barátomnak el is mondom, hogy nekem a feleségem egy drog. Annyi mélységet és magasságot megéltünk már, hogy az életem része lett, a lényem része. Szeretem őt, nagyon. De az, hogy ennyire nem akar működni, és tele van hiányérzettel a kapcsolat, így nem vagyok boldog. Nem csalnám meg amúgy. Furcsa mert erre a lányra sem szeretőként nézek, hanem mint egy másik nőre akibe beleszerettem. Vele nagyon fájnak a meg nem történt dolgok, hogy mindig minden rózsaszín volt. Bár ő is tud veszekedni, hajaj. De számoltam vele, hogy le fog lépni amint megtudja az igazságot. Iszonyatosan marja a szívemet a hiánya, hogy lehet, hogy ő lett volna a boldogságom mégiscsak. Ahogy sírt a telefonban, az örökre az agyamba égett. El se tudjátok képzelni mennyire nehéz ez a helyzet. Napok óta csak úgy vagyok, azt se tudom mit érezzek. Reggel boldog vagyok, hogy a feleségemmel ébredek, őszintén ölelem és csókolom meg, szerencsésnek érzem magam, hogy van nekem. Teljesen otthoni biztonságot ad a lénye.
Majd elkezdődik a nap, és olyan vagyok mint egy zombi. Érzem, hogy valami nem jó, valami bánt. Beszélek telefonon a feleségemmel, érzem a stílusán, hogy valami megint nem tetszik neki, akár még össze is veszünk. Közben mániákusan frissítgetem, hogy a lánynál le vagyok-e még tiltva. Nem írnék rá, csak megszokásból mindig rákeresek. Majd délután találkozunk a feleségemmel, közömbös minden, esetleg van egy bekülős szex, este lefekszünk, nem bújik hozzám én nekem pedig kiszakad a szívem ahogy hiányolom annak a lánynak az érintését, hogy úgy bújt hozzám hogy mindenhol éreznie kellett a bőrömet. És akkor éjfélig kattogok, hogy mit csinálhat, vajon van-e már valakije, stb. És másnap kezdődik minden elölről.
Gondolom idővel jobb lesz. Mert ha a feleségemmel vagyunk külön és a lánnyal alszom, akkor sokkal súlyosabb. Amíg vele vagyok minden rendben van, teljes boldogság, este sem kattogok. De amint elköszönünk, nem tudok létezni. Nem tudok figyelni a munkámra, nem tudok enni, gyomoridegem van. Mert tudom, hogy a feleségemmel külön vagyunk. Nem nyugtat meg a tudat, hogy a lány ott van nekem. Csak egy ideig. De nem az ő hibája, tökéletesen bánik velem.
Szóval igazi zsákutcában érzem magam. És olyan sokan elítélnek, senkinek nem merem ezt így elmesélni, a legjobb barátom se hiszi el, hogy a lány nem csak szexre kellett. Tényleg kezdem úgy érezni hogy ezt kezeltetni kell, mert megbolondulok.
"32 éves vagyok."
Köszi!
Ennyi... Mondom én mindig, k*rva nehéz 30 fölött, hatalmas szerencse kell, hogy nem foglalt, vonzó, "normális"/nem problémás férfit találjon az ember lánya. 30 alatt sem annyira egyszerű persze, de van különbség.
#3
#8 oké, most hallottuk, hogy a feleséged mikben hibázik. És te? Érdekes, erről sosem tudunk meg semmit. Nêzzél magadba egy kicsit, gyakorolj önkritikát és gondold át, hogy miket cselekszel te és miket tehetnél annak érdekében, hogy boldog lehess a házasságodban. Ugyanis jelenleg magadat is becsapod.
Ez a hatalmas lila köd egy illúzió, hiszen nem élsz a szürke hêtköznapokban is a csajjal, ezért látod őt sokkal tökéletesebbnek.
Anno az exférjem is azt mondta, hogy a szeretője többet törődik vele. Hát úgy könnyű, hogy heti 1X szexelnek meg naponta leírják egymásnak, hogy mennyire szeretik egymást. Az nem törődés, az önámítás. A feleséged pedig ezer arcodat látja, a hangulatváltozásokat, lát a mindennapokban reggel és este. A szeretőd pedig csak egy kivirult énedet látja.
Most izgalmas, hogy ott van más, hiányzik az izgalom. Kb mindenkinek, aki hosszú ideje egyvalakivel van. Ezt fejben kell tudni kezelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!