Akiket rendszeres csal a párjuk, hogyan tudták elfogadni? Illetve, hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Nem csalna rendszeresen, mert a legelső után repülne, mint az a bizonyos macska.

El nem tudom képzelni, hogy működhet egy olyan MONOGÁM párkapcsolat normálisan, ahol az egyik orrba-szájba csalja a másikat. Ha nyílt kapcsolatról van szó és ez előre meg van beszélve, le vannak szögezve a “játékszabályok” ott rendben, de aki orrba-szájba akar kefélni a másik tudta nélkül a háta mögött, az egyáltalán mi a francnak van kapcsolatban és miért hülyíti az embert?

Kérdés ezt felvállalja e bárki is.

Amúgy szerintem ilyen csak akkor lehetséges, ha erős függés van. Pl a pasi nagyon gazdag, a nő meg vagy eltartott, vagy csak valami minimálber környéket keres, és utóbbi esetben a jólétet jobban szereti mint magát. Előbbiben eleve nem tud mit tenni, főleg ha a ferj nem is engedni dolgozni.

De ez ritkább esetben akár fordítva is lehet.

Vagy még olyan hogy azt hiszik a gyereknek mindenképp az a legjobb ha együtt maradnak.

Legrosszabb esetben bántalmazó kapcsolat, ahol a hűtlen fél nem engedi, sakkban tartja, mindentől elszigeteli, és mindenhhogy ellehetetleníti a másik életét, hogy az ne tudjon, vagy ugy érezze nem tud szabadulni.

Csak tipp, mert ilyen nem volt velem, de szerintem azért, mert úgy gondolja, jobban jár, ha vele marad és inkább mindent elnéz neki, mert szingliként nehezebb lenne az élete és lehet nem találna jobbat.

Velem olyan volt, hogy már a sokadik sráccal próbálkoztam, de mindig szakítás lett a vége, és amikor hosszú idő után újra találtam valakit, akkor eldöntöttem, hogy meg akarom tartani, már meg akartam állapodni. Nos ő csalt engem, de erről akkor még nem tudtam. De gyanús jelek voltak. Egy ideig próbáltam elhitetni mgammal, hogy ez egy jó kapcsolat, csak idő kell neki, hogy belém szeressen és engem akarjon. A közös képeinket nézegettem meg felírtam egy papírra a jó tulajdonságait. De egy hónapig bírtam a folytonos stresszt és sírást és kidobtam.

De voltam még ennél is rosszabb állapotban az önbecsülésem hiányát illetően. Volt egy kapcsolatom, rengeteget hazudott nekem, nőügyei is voltak, bár fizikai megcsalás elvileg nem volt. Mindig bántottam érte de sosem dobtam ki. Aztán ő kidobott mert nem bírta hogy folyton számon van kérve. Képes volt azt hazudni hogy ő miattam teszi ezt hogy nekem jobb legyen, neki szar lesz nélkülem de higgyem el hogy nekem jobb lesz :D Akkor úgy vezettem le a feszkót hogy verseket írtam (neki nem küldtem el) és olyanokat írtam benne hogy már nem kellenek az igaz szavak hazudhatsz bármennyit csak maradj velem :D (persze rímekkel). Ja elég bolond voltam :D

Kíváncsi lennél hogy hogy élik le az életüket?

Szarul , finoman fogalmazva. Olyan az életük mintha temetésen lennének. De miért foglalkozol ilyen dolgokkal, nincs neked gondod, problémád? Más életébe turkálni......