Ő otthonülős én nem. Ilyenkor mit lehet tenni?

Nálunk is ilyen tekintetben elég eltérő a személyiségünk. Én (F) inkább elfoglalom magam, mondjuk azért viszonylag gyakran kimozdulok, de nem bulizni, meg fesztiválozni, hanem inkább sportolni, túrázni. Ő viszont imád bulizni menni. De ez semmi feszültséget nem okoz nálunk, ő eljárogat bulizni a barátnőivel, ennyi személyes térre és én-időre egyébként is szükség van. Sok mindent össze lehet egyeztetni fájdalom nélkül, csak konstruktívan kell hozzáállni.

Viszont nálatok tök más a helyzet. A leírásodból nekem az tűnik ki, hogy nálatok eleve nem működött a dolog, ennek ellenére mégis összeházasodtatok. Most erre mit mondjak? Amit évek alatt nem sikerült elrendezni, azt valószínűleg a jövőben sem fog sikerülni.

#7 Ilyenekhez vezet, amikor tömik az ember fejét, hogy ne várjon a tökéletesre, kössön kompromisszumot... Én sem fogom megérteni soha, hogy mi értelme.

Itt is megvolt a kompromisszum: a férfi elment vele idén kb. 15 programra, a kérdező meg gondolom, egy csomóról lemondott. Eredmény: mindkettő szarul érezte magát emiatt. De kompromisszum, meg egyik is enged, másik is, megállapodnak félúton, így kell... elméletben legalábbis. Főleg ha a többi dolog rendben, nehogy már ezen múljon... Mekkora ostobaság ez a megközelítés, te jó ég. Mégis annyira nyomják.

#3

"sak mindig mondja hogy Budapesten egyedül, veszélyes discozni, de ha akarok menjek."

Nem tudom, hogy milyen szomorú élete lehet annak, aki csak ezt az egy szórakozási formát ismeri. Éjszaka diszkózás...

#15: Én is ezt mondom, aztán persze jönnek egyből a "senki nem tökéletes", meg "ne legyél felületes", meg hasonló dumákkal.

Hát basszus, az nem felületesség, hogy az ember olyannal akar együtt lenni, akivel jól érzi magát. Azt aláírom, hogy tényleg vannak olyan dolgok, amik igazából jelentéktelenek, meg az is igaz, hogy tényleg néha nem árt, ha az ember átgondolja, hogy most akkor mit is szeretne, de ez pont, hogy nem azt jelenti, hogy "elvből" bele kell erőszakolnunk magunkat egy alapjaiban sem működő "kapcsolatba". Sőt, pont, hogy arra kell törekedni, hogy a másikat zavaró kompromisszumok nélkül el tudjuk fogadni társnak. Másként egész egyszerűen nincs értelme. Az, hogy legalább az egyik, de inkább mindkét fél folyamatosan szívjon, ne legyen egy boldog hetük az állandó "kompromisszumok" miatt, az egyszerűen értelmetlen.

Én egyébként értem, hogy honnan ered ez a dolog, csak ez megint tipikus esete a dolgok félreértelmezésének. Ez eredendően valahogy úgy hangzott, hogy nem szabad minden jelentéktelen apróságon fennakadni, és irreális elvárásokat támasztani a másik felé. Ami igaz, és teljesen jogos. Mert sokan meg tényleg úgy vannak, hogy olyasmik mentén szelektálnak, amik teljesen irrelevánsak a kapcsolat szempontjából. Például engem utasítottak már el a keresztnevem miatt. Na, ez tipikusan egy olyan dolog, amire azt mondom, hogy nettó baromság volt. (Utólag már nem bánom, mert végül egy sokkal szerethetőbb nő mellett kötöttem ki, de maga ez a hozzáállás akkor is idiótaság.) Vagy egy hölgy ismerős, akinél alapfeltétel, hogy a másiknak ne legyen diplomája. Vagy ha van is, max. főiskolai. De láttam olyat, akinek szelekciós szempont volt, hogy a másiknak milyen telefonja van. Ezek tipikusan olyan dolgok, amik normális körülmények között jelentéktelenek.

Aztán persze vannak olyan dolgok, amiknek a jelentősége a két féltől függ. Nálunk például ez a helyzet a bulizással. Neki úgyis van egy kialakult barátnői köre, akikkel szoktak menni koncertekre, meg csajos házibulikat tartani, nekem is van olyan szórakozási forma, ami meg őt nem érdekli, de ezekből nincs probléma, mert meg tudjuk oldani magunknak, ennyi én-idő meg egyébként is kell egy kapcsolaton belül is. (És egyébként nem érezném kifejezettül rosszul magam akkor sem, ha vele "kellene" bulizni menni.) De másoknál - mint ahogy a példa is mutatja - meg ez teljesen releváns probléma. És ahol ez probléma, és a mindennapokra rányomja a bélyegét, ott tényleg nem érdemes permanens kompromisszumokat kötni, mert az lesz az eredménye, hogy hosszú távon egyik fél sem fogja jól érezni magát. Úgy meg rohadtul semmi értelme egy kapcsolatnak.