Hosszútávon hova vezet,ha egy pár egyik tagja otthonülő,visszafogottabb típus,a másik bulizósabb társaságkedvelő?

Sajnos semmi jó nem lesz belőle. Míg ő bulizna, hívna te nem mész, közben kérdik a barátnői, barátai "pasid merre van?"....voltam ilyenben, főleg úgy, hogy a nagy Ő volt számomra ő. Rengeteg dologban passzoltunk, és csak pár dologban nem, de pont azokban nem, amiktől új élményeink lettek volna stb.

Szomorúan tekintek, emlékszem vissza....már mennék bulizni vele, már mennék diszkóba is, házibuliba, szülinapra, mennék a barátaival bandázni koncertre, kocsmába stb....de ez a hajó már elment....:(

Hosszútávon nálunk házassághoz és gyerekvállaláshoz vezetett. 8 éve vagyunk együtt, elég jól tudunk működni és azt kell mondjam még jól is jön, hogy olykor kirángatjuk egymást a másik komfortzónájából. Alkalmazkodás. Most te engedsz, legközelebb a másik. Ennyi. Meg aztán az emberek folyamatosan változnak. A férjem 8 éve egy óriási parti huligán volt. Minden hétvégén szinte buli, haverok... Ugyanaz járt a fejemben, mint neked. Idővel viszont lecsengett ez a fázis, ahogy leszokott az normál esetben mindenkinél. Szép lassan mindenki megállapodott a baráti társaságban, mindenhol érkezni kezdtek a gyerekek. A férjem meg nagy kert kedvelő lett. Szoktam is rajta röhögni, amikor a kis konyhakertjében mókol, hogy gondoltad volna ezt 6-8 éve "papa"? :D

Én meg nyitottabb, társaságra éhesebb lettem a babánk érkezésével, így gyakran vannak vendégeink. Kicsit kiegyensúlyozódtunk, sokat változtunk, simultunk.

Jól tud működni, csak meg kell találni a közös utat a cél felé.