Mennyiben jó a nyitott kapcsolat?

Ha a férjed tud róla, és mindketten betartjátok azokat a határvonalakat amiket közösen felállítottatok, akkor ez nem megcsalás. Én így ebben a formában egyáltalán nem ítélem el.

(Úgy mondom, hogy borzasztóan monogám vagyok, tehát én biztosan nem tudnám csinálni)

Én így most, 25 éves fejjel nem tudom elképzelni, hogy valaha részt vegyek ilyesmiben.

Igazából a morál arra lett “kitalálva”, hogy be artsunk egymásnak. Abban az esetben, ha egy kapcsolatban két fel úgy dont és megbeszélni, hogy nekik ez belefér, szerintem nem all fenn semmilyen morális akadály, mondom ezt úgy, hogy én igyekszem morál szerint élni elsősorban magam miatt.

Én úgy gondolom a nyitott kapcsolat időhúzás, egyfajta mentőöv amibe kapaszkodik a két fél foggal körömmel aztán az esetek többségében végül rájönnek.

Amikor már nem kívánják egymást a felek, vagy igenis, de aztán a nyitott kapcsolatban más iránt jobban megőrülnek és aztán a párjukat hanyagolják, nem kívánják akkor már probléma van.

Az a "legjobb" amikor a nyitott partnerbe "esik bele" az egyik és vele lelép legvégül.

Úgyhogy én a nyitott kapcsolatot nem vállalnám be inkább nem húznám az időt, azaz szakítanék. De mindenki azt csinál amit csak akar.

Én mindig nyitott kapcsolatra vágytam, de sosem találtam ehhez megfelelő férfit, ezért elfogadtam a monogámia feltételeit. (És be is tartottam az összeset.)

De alapvetően nagyonis jó döntésnek gondolom a nyitott kapcsolatot, HA(!!) alapos megfontolás után mindkét fél önszántából, minden nyomástól mentesen beleegyezik. Elnézve a monogámnak induló párkapcsolatos sorozatos és egyre növekvő arányú szétesését, szerintem nem olyan rossz út ez.

Az a baj utolsó, hogy úgyis szétmegy a kapcsolat/házasság ha nyitott kapcsolatban vannak és nem számít, hogy mindkettő vágyik más személyekkel való kufircolásra. Mégha "csak" hármasban, négyesben vennének részt akkor is azzal végződik, hogy vége.

Egyébként sokszor nem elégszenek meg ilyesmikkel még orgiákban is részt vesznek és az egyik már nem bírja az iramot.

Már csak az gond, hogy egyáltalán nem féltékenyek főleg házasságban a harmadik/negyedik/huszadik stb. félre mert ha te szeretsz valakit (nem kell szerelemmel) akkor félsz automatikusan attól, hogy már nem szeret téged, el fog hagyni.

Persze sokan féltékenyek csak nem kötik egymás orrára ami megint csak baj mert magában kínlódik a személy.

Valamint egy pár egyén nem attól tart, hogy megcsalja a másik érzelmileg, vagy pl. megegyeznek abban, hogy a különálló személlyel csak max 3x dugnak hanem attól, hogy azzal sokkal jobb a szex. Kérdezgetik egymást, hogy mit csináltak és eleinte persze az esetek túlnyomó részében izgalmas, de aztán az izgalom alábbhagy logikusan és jönnek a keresztkérdések, interjúk.

Vagy nem mernek érdeklődni ismét csak magukban szenvednek és így a házasság/párkapcsolat a két fél között nem működőképes még olyannyira sem mint a nyitott kapcsolat felvetése előtt.

Ha meg az egyik fél nem akar benne részt venni, csak azért csinálja, hogy ne maradjon le, elkezd versenyezni a párjával az még rosszabb szituáció.

Nemhiába mondják hogyha már feltűnik a mással való szexelés mindegy, hogy megcsalás, vagy nyitott kapcsolat mentén akkor a kapcsolatot megette a fene!