Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Nem ő az igazi? Miért érzem ezt?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nem ő az igazi? Miért érzem ezt?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Elég speciálisnak érzem a helyzetet, de biztos már más is volt ebben a cipőben. Ha teljesen külsősként kellene tanácsot adnom magamnak, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy hagyjam az egészet, és valószínű, hogy a hozzászólok nagy része is ezt fogja mondani. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a véleményetekre és nem azért, mert a lelkem mélyén arra a válaszra várok, hogy igen, maradjak vele. Csak biztos más is volt már hasonló szituációban.


33 éves férfi vagyok. Évek óta egyedül vagyok, próbálkozok, ismerkedek, voltak is randijaim, de sajnos nem lett több a dologból. Évek alatt kialakult a saját kis életem. 1,5 hónapja megismertem online egy nőt. 2-3 napig rengeteget beszéltünk telefonon, egyértelmű volt, hogy nagyon hasonlóak vagyunk. Aztán 3 nap múlva jött az első randi. Csinos, nőies volt, vonzó, de nem fogott el az az érzés amikor megláttam, hogy whaoo, milyen gyönyörű. Mindezek ellenére nagyon jó randi volt, 5-6 órásra sikeredett, eszméletlen jót lehetett vele beszélgetni. Aztán volt egy második randi is, végül megbeszéltük, hogy nem lesz semmi az egészből, mert nincs meg az a valami (részéről és részemről se). Utána eltelt 2-3 nap és úgy voltam vele, hogy hát a fene egye meg, lehet sose fogok egy ilyen tulajdonságokkal, életszemlélettel rendelkező nőt találni, szeretnék vele találkozni újra és ha meglátom, ott eldöntöm, hogy szeretnék-e vele többet. Ez meg is történt, úgy voltam vele, nem szeretném elveszteni és léptem, határozottan a tudtára adtam, hogy ő kell nekem. Ő akkor még bizonytalan volt és nem mondott igent, majd eltelt 1 hét, én még próbálkoztam, aztán végül megtörtént az első csók és úgy voltunk vele, próbáljuk meg, találkozgassunk. 1 hétig tartott ez az intenzív dolog, kicsit talán túl gyors is volt a tempó, hogy minden nap randizunk, de jó volt. Érdekes mód, hiába szerettem vele lenni, az elején lévő kis bizonytalanság (amikor nemet mondtunk mindketten), még megmaradt bennem és nem tudtam teljesen elengedni, aztán az egyik nap besokalltam és kitört belőlem minden, majd szétmentünk. Nekem és neki is szar volt. Eltelt 1 hét, mondván majd jobb lesz, és azon kívül, hogy lenyugodtunk mindketten, nem lett jobb, úgy éreztem, hiányzik és életem legnagyobb hibáját követtem el akkor, amikor véget vetettem ennek a rövid kapcsolatnak. Az agyam azt mondatta velem, ne keressem fel, de végül nem tudtam parancsolni a szívemnek és elkezdtem újra teperni. 1,5 hét küzdés után adott még egy esélyt, mert akkor tényleg úgy mentem bele, hogy biztos vagyok a dolgomban. Azóta megint eltelt 4-5 nap és úgy döntöttünk, megpróbáljuk újra.


Viszont valami nem stimmel velem, úgy érzem. Ő a lelki társam, tényleg nem volt még ilyen, hogy ennyire jól megértjük egymást és vonzónak is találom, de úgy érzem, hogy nem ezt az érzést kellene éreznem, ami jelenleg bennem van. Nehéz megfogalmaznom. Tegnap is volt egy beszélgetésünk, mert ő érez bennem bizonytalanságot és ezt meg szerette volna velem beszélni. Teljesen igaza van és úgy érzem, az elején ennek nem így kellene működnie. Imádnom kéne, hogy van egy csoda barátnőm, munka után rohanni hozzá, nem pedig azon agyalni, hogy most kicsit egyedül lennék, kikapcsolódnék, elmennék edzeni, stb és majd utána mennék hozzá. Nekem persze fontos az én idő, de mindig is úgy gondoltam, hogy ezeknek a kompromisszumoknak magától kell jönnie, mert hogy vele szeretnék lenni. És ez se jó, hogy én belőle ezt a bizonytalan érzést váltom ki. Okulva a múltkori érzelmi kirohanásomból, inkább hagyom letisztulni az érzéseimet és nem egyből, ész nélkül kimondani mindent. Lehet azért van ez, mert még sose találkoztam ilyen tulajdonságokkal rendelkező nővel és lehetséges, hogy nem is fogok soha többet. Tegnap megkérdezte, hogy mitől lehet ez bennem, mitől félek és végül kimondtam: "Nem tudom, hogy idővel később, beléd tudok-e szeretni". És ez a vicc, hogy még ezeket is meg lehet vele beszélni, nekem annyira bejön ez a magas fokú érzelmi intelligencia a nőknél, amit lehet, soha nem fogok megtalálni másban (úgy, hogy én is tetszem neki és nem a világ másik végén van). És ha arra gondolok, hogy véget vetek megint mindennek és ő pár hónapra rá megtalálja mással a boldogságot, akkor meg az van a szemem előtt, hogy: "Milyen szerencsés az a férfi, én miért nem tudtam így szeretni ezt a nőt? Nekem kellene ott lennem mellette."


Lehet, hogy kicsit zavaros lett, de hátha volt már valaki ilyen helyzetben. Szeretnék egy esélyt adni, mert tudom, a szerelem nem biztos, hogy kialakul a legelején. De valami mégis kell ahhoz, hogy ne ilyen nehezen haladjon ez az egész, nem? Ennyire a kapcsolat elején nekünk még ismerkedni, szárnyalni kéne és nem azon gondolkoznom, hogy mikről kell lemondanom, csak hogy vele legyek. Egy ilyen negatív érzelmi töltet után néha arra gondolok, lehet jobb lett volna nem felkeresni újra és már mindkettőnknek jobb lenne. Csak akkor meg úgy voltam vele, hogy hatalmas hibát követtem el és hiányzik, kell nekem. Ő azért szeretne velemi minél több időt együtt tölteni, hogy megismerjük egymást. És ebben teljesen igaza van. De akkor miért érzem azt, hogy én mellette meg szeretném hagyni a saját kis dolgaimat is, amiket csináltam éveken át, amíg egyedül voltam? Nem kéri, hogy mondjak le róluk, de az ilyen gondolatoknak fel se kellene merülniük bennem, ha meglenne az a valami, ami miatt azt érzem, hogy teljesen ő kell nekem, nem? A tegnapi beszélgetésnek sem kellett volna megtörténnie, hisz nem 20 éves házasok vagyunk, egyszerűen csak sodródnunk kellene, de mivel gondolom ő is érzi valahol a bizonytalanságomat, ezért felhozta tegnap a témát. És a bizonytalanságot a tetteimmel érzi, mintha nem lenne a tett összhangban azzal, amit mondok. És rohadtul igaza van, be kell látnom.


Hiába van vonzalom, hiába értjük meg egymást úgy, mintha évek óta ismernénk a másikat, egyszerűen hiányzik az a valami, ami a részemről eloszlatná a bizonytalanságot?



júl. 2. 08:42
1 2 3 4 5
 11/49 anonim ***** válasza:
64%

De magad sem tudod megfogalmazni, pontosan mi hiányzik. A leírás alapján leginkább az a gondos, hogy szép szép, de nem eléggé. Ha viszont ez a helyzet, ez nem fog változni.

Aztán egyszer majd találsz egy not, aki külsőre etalon lesz, de beszélgetni azt nem fogsz tudni vele.

júl. 2. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/49 anonim ***** válasza:
34%

Így újra atolvasva vagy az a baj, hogy túl gondolod és aggodom vagy rocd-d van, de inkább az előbbire tippelek. Nem kell akar is lemondani mindenrol és otthagyni csapot papot csak azért, hogy vele lehess. Nem is ismered, miért kene ennyire lelkesedned érte ? Ismerkedjetek, randizzatok, aztán ha 2 hónap körül letisztazodtak bennetek az érzelmek, ki mit szeretne, akkor kezdjetek el hivatalosan járni, addig semmi értelme.

Nem kell lebegni meg rajongani, megismerni kell egymást.

júl. 2. 09:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/49 anonim ***** válasza:
84%

Itt csak arról van szó, hogy van két kétségbeesett ember akik rettegnek attól hogy egyedül maradnak, ezért mindenáron társat akarnak keresni, de minél gyorsabban.

Nekem az a tapasztalatom hogy azok a párok maradnak együtt évtizedekig aki spontán, élőben ismerkedtek meg, nem is gondolva társkeresésre, időt hagyva az ismerkedésre (mintha csak barátkoznának). Nekem minden ismerősöm akinek tartós a házassága és jónak is mondható, azok így ismerkedtek meg. Azt nem állítom hogy egy online ismerkedés ne lehetne tartós, de ez így amit ti csináltok olyan kétségbeesett erőltetésnek tűnik.

Amikor valaki be van sz_rva hogy tartósan egyedül marad, akkor még abba az emberbe is belelátja a lelki társát aki lehet hogy nem is az. Tét nélkül kellene ismerkedni, mintha egy új szomszéddal barátkoznál össze, mert ez így mindkét fél részéről olyan mintha egy fuldokló kapaszkodna a mentőövbe, és folyamatosan magyarázná magának hogy jó lesz ez így, erőltessük, nehogy elússzon ez a mentőöv is.

Gondolom voltak már csalódásaid előtte is, azért van ez a kétségbeesett kapaszkodás a másikba.

Eleve ott lehet benned a félelem az elköteleződéstől, azért is van ez az érzelmi ingadozás. Van egy hasonló ismerősöm, ő nem képes megbízni senkiben, mintha minden rossz lehetőségre fel akarna készülni. Mint a sakkozók, ki akarja számolni hogy mi lesz ha ő ezt lépi a másik meg azt. Állandóan agyal, retteg attól hogy bizalmat szavazzon a másiknak. Így viszont nem képes valódi érzéseket megélni, mert mindig "fejben van jelen", mindent ésszel akar megoldani, előre felkészülni minden eshetőségre. Nem is képes normális érzéseket megélni a túl sok előre agyalástól. Szerintem te is ezt csinálod. Félsz elengedni magad, mert nem tudod hová fog kifutni ez a kapcsolat. De mivel egyedül sem akarsz maradni, ezért kapaszkodsz a nőbe.

júl. 2. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/49 anonim ***** válasza:
13-as, jól megfogalmaztad!
júl. 2. 09:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/49 anonim ***** válasza:
57%

Úgy viselkedsz, mint egy túlgondolós tinilány, de mindegy. :D

Egyszerűen csak légy őszinte magaddal, képzeld el, mi töltene el nagyobb megnyugvással: ha eltűnhetnél következmények nélkül a színe elől (és akár azt is hozzáképzelheted, hogy lesz rögtön következő nőd), vagy pedig az, ha vele lehetnél sokáig, közös nyaralások, stb.

Érleld egyik, meg a másik gondolatot is, és amelyikben nagyobb nyugodalmat lelsz, azt válaszd.

júl. 2. 09:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/49 A kérdező kommentje:

Nos igen, a 13-as nagyon jól megfogalmazta. Eleve ez az online ismerkedés sem volt a legjobb, mert ott már eleve nem úgy állsz a másikhoz, hogy szimpi és ismerkedsz vele, hanem mindketten kapcsolatot kerestek. Persze ez nem baj, volt már nekem így kapcsolatom, de tény, hogy sokkal erőltetettebb, mintha élőben menne az egész és akaratlanul is pár hónap alatt megismernétek egymást, mert egyszerűen jön minden magától. Annyira vagyok racionális, hogy inkább leszek egyedül és élvezem az életet, mint, hogy egy olyan kapcsolatban legyek, ami nem is annyira jó. De igen, kicsit tartok attól, hogy lehet nem lesz még egy ilyen alkalom.


Tény, hogy nem tudom teljesen elengedni magam az agyalások miatt. Nem tudom meddig tartana, de azt se szeretném, hogy ha pl pár hónap múlva vége lesz, akkor még nagyobb lesz a fájdalom. Lehet, hogy tényleg le kellene tojnom és sodródni, élvezni egymás társaságát, aztán ha pár hónap múlva is így érzem, akkor nem folytatni. Mindig is úgy gondoltam, hogy úgy ugrok bele egy kapcsolatba, hogy megvan a vonzalom, tudom, hogy vele akarok lenni, aztán majd idővel persze kiderül, hogy működik-e. És emiatt úgy érzem, nem fair úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy már az elején ilyen bizonytalanság van és ezt a másik fél is érzi.

júl. 2. 09:53
 17/49 anonim ***** válasza:
100%
10-es vagyok, pontosan, a másik felet felemészti majd az az érzés, amit érez rajtad, hogy bizonytalan vagy. Én is éreztem és ez azt szülte, mindig kételkedtem abban, elég vagyok-e a másiknak, mit kéne tegyek, hogy még jobban megfeleljek neki. Engedd el! Nem fog ez változni!
júl. 2. 10:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/49 A kérdező kommentje:
Egyébként szinte biztos vagyok benne, hogy ez az online ismerkedés is szerepet játszik ebben az egészben. Tudom, hogy vannak olyan jól működő kapcsolatok, amik online ismeretségből alakultak ki, de valahogy úgy érzem, hogy ha élőben, személyesen menne ez, akkor nem így alakulna. Személyesen megvan mindennek a természetes lefolyása, találkozgattok heti párszor, aztán majd meglátjátok, hogy mi alakul ki. Online ismeretségből megbeszélt randin, már kicsit feszengősebb a dolog, hisz mindketten azért vagytok ott, hogy párt találjatok és olyan, mintha a legelső talinál már el kellene dönteni, hogy akarsz-e folytatást. Kicsit görcsössé válik a dolog. Valahol én is ezt érzem. Azt érzem, hogy a másik egyértelműen eldöntötte, hogy mit szeretne és emiatt stresszelek, hogy nekem is már ott kellene tartani érzésekben és ez borzasztó. Aztán ha még nem tartok ott, igen, bizonytalanná válok. 1,5 hónap után a közös nyaralást tervezzük, ami ebben a korban érthető is, mert meg kell ismernünk egymást minél jobban, de valahol kicsit feszengőssé teszi ez ezt az egészet. Úgy érzem, hogy személyes ismerkedésnél ez nem így alakult volna.
júl. 2. 10:28
 19/49 anonim ***** válasza:
58%

#16:

13-as vagyok. Olyan sosem lesz hogy minden tökéletes körülötted.

A nőnek is van (lesz) ezernyi hibája. Ha most még nem is látod azokat a hibákat, mert a magánytól való félelem miatt (és mert nem olyan régen ismered) nem is akarod látni, akkor is lesznek. Ugyanis nincs tökéletes ember, sem férfi, sem nő.

Nincs tökéletes passzolás sem, csak megközelítő. Főleg hogy a világban egy dolog az állandó, ami maga a változás. Tehát mindkét fél még változni is fog.

Te meg egy fix, állandó, tökéletes "lényt" akarsz magad mellé, amit akkor veszel elő amikor neked jó, persze neki ebbe mindig bele kell egyezni, hiszen ő tökéletesen passzol hozzád, mindig csak annyi vizet zavarjon körülötted ami neked megfelel, és olyan ütemben ahogy neked megfelel stb, stb. Ilyen nincs, és nem is lesz!

Maximum ha a mesterséges intelligenciával ellátott robotok személyes asszisztensként (mű társként) majd mindig mindent kiszámíthatóan, az utasításoknak megfelelően fognak csinálni, és rád lesz személyre szabva.

De addig amíg ez nincs, addig a másik fél gondolatait, érzéseit, tetteit sosem lehet majd 100%-an előre megmondani, kiszámítani.

Szét kellene tudni választani az érzelmeket a racionális döntésektől.

Ez nem arról szól hogy agyatlanul fűvel fával kapcsolatot kell kezdeni, hanem arról hogy agyban nem lehet érzéseket megélni. Az szívvel, lélekkel kell. De ez sok embernek nem megy. Mert mindent fejben akarnak megoldani. Belőlük lesznek a jó főnökök. De egy párkapcsolatban ez nem működik.

És így nézve egyik nő sem fog megfelelni, mert mindegyikben lesz egy elbizonytalanító tényező, mivel írtam is hogy nincs tökéletes ember. Így senki nem lesz elég jó hogy elköteleződj mellette. Viszont a rettegés ott marad hogy egyedül maradsz.

júl. 2. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/49 anonim ***** válasza:
19-es okosan fogalmaz, te a 100%-os passzolást, egyezést keresed, ami senkivel se lesz meg.
júl. 2. 10:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!