Volt olyan kapcsolatod ahol a padlóra kerültél?

Igaz, ha maradnak körülötted barátok az jó, de a kor előrehaladtával a többség elkopik. Ha a kutya se nyitja rád az ajtót, meg kapsz havi egy-két érdeklődő telefonhívást, hogy mizu, hiába is lennél te pozitív hozzáállású, az őrületbe kerget egy idő után a magány a kongó négy fal közt délután, este, hétvégén és az ünnepnapokon.

Igen, volt. Próbálok talpraállni, de nem tudom, sikerül-e valaha. Mondják nekem is, élvezzem a szingliséget, milyen jó, szabad vagyok, bármikor azt csinálhatok, amit akarok, nem kell alkalmazkodni, megfelelni, stb. Valakinek ez tetsző életforma, vannak ilyen emberek, akiknek nincs igényük párkapcsolatra, vagy elég nekik, ha időnként összejárogatnak valakivel, de elköteleződni nem akarnak, elvannak a kis világukban, más dolgok fontosak számukra, ezt megértem és elfogadom. De én sajnos nem ilyen vagyok, nekem hiányzik a társ, akivel megoszthatnám a mindennapokat. Mit ér az élet egyedül?