Hogy éltek együtt megromlott kapcsolatban úgy, hogy a gyerekek ne sérüljenek?

"azt hitte, elmosogatok, mire felkel"

Engedd el a füled mellett, vagy mondd neki, hogy rosszul hitte.:)

Amúgy ha nem muszáj, ne menj bele vitába.Konkrétan kérdezd meg, hogy szerinte hogy lehetne kivitelezni az együttéléseteket úgy, hogy ne legyen állandó vita a gyerekek érdekében.

En egyedul nevelek gyereket. De mikor naponta terrorizált és molesztalt a főnök kihasználva azt, hogy kell a munka, mégis felmondtam a semmibe is, hogy nem tudom a lakbert is hogyan fizetem majd igy ki. Meg miből eszunk.

Jé mégis lett másik munkám is.

A gyer3k apját meg terhesen hagytam ott es jottem haza kulfoldrol a semmibe, itthon még a kinti munkaviszonyom se fogadták el gyedhez se semmihez terhesen meg nem vettek fel sehova dolgozni. De éljek meg.

És megcsináltam mindent a nullárol mégis

Ezek utan nem sajnálok senki olyan anyát akik kiteszik a gyereket bántalmazásoknak az "apukák" más pasik bárki által.

Ja meg amikor ellenem volt nem csak az exem de mindenki más is. Mikor nyilvánvaloan az áldozatokat rugdossa vagy jelentgeti fel mindenki. Az is "szép" volt a társadalomtol is.

Mégis talpraálltam egyedül akkor is ha a világ is ellenem volt.

Megromlott kapcsolatban maximum akkor lehet együtt élni viszonylag normálisan, ha azalatt, hogy megromlott kapcsolat, azt értjük elhidegültek egymástól a felek úgy, mint egy pár, de igazából haverként elvannak egy fedél alatt. Egyéb esetben kompromisszumokat kéne kötni kölcsönösen, működnie kéne a kommunikációban, csak ilyen meg kb nincs, mert ha ez a kettő működne, akkor valszeg nem lenne megromolva a kapcsolat, vagy nem az lenne a kérdés, hogy hogy éljetek így együtt, hanem az, hogy hogy hozzátok helyre.

Nézd, az van, hogy a férjed direkt gerjeszti a feszültséget, a viselkedése még a saját anyja szerint is védhetetlen. Ideig-óráig lehet ezt különválást húzni, de ne áltasd magad örökké, hogy te ebből nem tudsz kilépni, meg jajj, a gyerek érdeke. Elsőkörben el kell jutni oda, hogy a férjeddel, hogy ha ezt nem is hozzátok helyre, mint párkapcsolatot, legalább moderáljátok magatokat. Ő is, és ne csak az legyen, hogy csendben tűrsz, ő meg nyomja tovább. Másodsorban fel kell építened a függetlenedésed. Nem azt mondom, hogy most azonnal el kell jönnöd, de ha ez nem változik ne legyen már az, hogy ha a gyerek már 16, te meg még mindig azzal áltatod magad, hogy a gyerek érdeke, meg nem tudod megoldani.

Sok ismerősöm van, ahol a szülők együtt maradtak a gyerek érdekére hivatkozva. Az én szüleim is. Bár ne tették volna! Minden esetben az volt a tapasztalat, hogy az apukával volt a baj, anyuka ezt lenyelte, otthon ment a balhé folyamatosan, gyereknek se volt jó, ja meg idővel az anyukából ilyen toxikus mártír lett, aki minden szülő-gyerek vitában jön azzal, hogy ő mekkora szent, hogy ő mennyire jót tett a gyereknek azzal, hogy elviselte kretén-apucit.

Ideig-óráig el lehet ezt viselni, de a gyerek nem lesz hálás, ha már évek óta ezt hallgatja, de semmit nem teszel soha, hogy külön tudj menni a gyerekekkel, csak a gyerek képébe vágod, ha panaszkodik a vitáitok miatt, hogy te azért maradsz az apjával, hogy te neki (a gyereknek) akarsz jót. Azt fogja gondolni, hogy ez egy kbszott nagy hazugság. És igaza lesz, mert egyszer eljön az az idő, hogy nem kell hozni-vinni a gyereket, nem kell neki egésznapos felügyelet szünetekben.

Szerinted ő ebbe belenyugszik, és így fogja élni az életét?

Valószínűleg fog majd találni magának egy nőt, és belekényszeredtek a válásba, de így nem lehet hosszútávon élni.

Az hogy nincs hova visszamenned dolgozni, ez annyira kedvenc kifogása az egyedülálló anyáknak akik otthon vannak a gyerekkel. Már azon agyalsz, ha lesz valakid tudja hozni-vinni őket? Ezek annyira semmitmondó, előrelátó semmilyen kifogások.

Keress egy munkahelyet először is. És számolj azzal, hogy ő is fog gyerektartást fizetni. És ha garzont tudsz csak kifizetni, akkor annyit fizetsz.

Van olyan ismerősöm ahol egy hétig az anyával van a gyerek, egy hétig az apával. Most a körülmény mindegy, lényeg, hogy ez így nem élet. Mindent meg lehet oldani.