Akik havonta vagy ennyiszer sem szexelnek párkapcsolatban, ti is ennyire rosszul érzitek magatokat?

Akik havonta egyszer, vagy annyiszor sem szexelnek és párkapcsolatról beszélnek, ők minimum nyugdíjas korúak.

Annyiszor kéne szexelni, ahányszor egymás mellé fekszetek.

Pasi vagyok, az ex felesegemmel ugyanigy voltunk, nem akartam szexeni vele.

En csak a magam onzo oldalat fogom tudni elmondani: sokszor veszekedtunk, voltak nagyon lelekgyilkos mondataink egymasnak es egyszeruen ha meglattam ot, akkor nem a szex volt az elso gondolatom, hanem a sok feloldatlan serelem es bocsanat a kifejezesert, de nem volt kedvem egy hulye picsaval szexelnem. Ez nyilvan nem konstruktiv es nekem is vasatgon benne volt a reszem, hogy igy viselkedett, hadd legyek oszinte igy nevtelenul. Viszont biologiai szuksegletei meg vannak az embernek, szoval rafuggtem a netes pornora es arra, hogy 5-10 perc alatt kiverem magamnak, aztan dolgozom tovabb. Ez nyilvan meg jobban lecsokkentette a libidom az iranyaba, sokkal egyszerubb volt onzonek lenni, nem nyuglodni az elojatekkal - mert egy novel, akit valojaban gyulolsz nyilvan nyug -, meg amugy is dugas kozben elmenni nem egyszeru, ahhoz nagyon kivanni kell a masikat. Aki ezt nem erti: probaljatok meg futas kozben maszturbalni. Sok szerencset! :)

Persze meg kell talalni a partnert, akit annyira jol esik megdugni, hogy az ember elfeledkezik ezekrol, nyalja-falja a masik testet, ugy kivanja es csak fokozza az elvezeteket az, ha latja a masik oromet.

Ez egy 15 ev utan elvalt, majd a szerelmet ujra megtalalo 37 eves pasi perspektivaja.

Férfi vagyok, mindketten a kora 30as éveinkben vagyunk barátnőmmel, és több mint 8 éve vagyunk együtt. Szex az szinte semmi, max 1-1 alkalom 1-2 havonta. Én nem akarom, ennek több oka is van:

A legfőbb ok, kár rajta szépíteni, hogy az elmúlt pár évben az eredetileg 58-60 kilós nő, 35 kilót szedett még pluszban magára. Egyszerűen ez már akkora felesleg, hogy nem tudok vonzódni hozzá. Amikor meg aztán látom, hogy ennek ellenére, a testmozgás kimerül abban, hogy heti 1* ugrál fél órát, cserébe minden másnap betol 1 mekit, kimondottan undor fog el.

Én érzem magam kellemetlenül, ha szex közben lekókadok, közben az egyetlen oka, hogy totálisan lohasztó az amit látok. Ennél fogva kedvem sincs belekezdeni.

Én ezt már próbáltam szépen, kedvesen, csúnyán, bunkón, stb mindenhogyan megbeszélni, de jobb esetben annyi volt a változás, hogy leadott 3 kilót 1 hónap alatt, aztán utána felszedett 5-t kettő alatt, rosszabb esetben meg csak le lettem rázva annyival, hogy én vagyok a f.sz, mert rajtam is van felesleg. Egyébként tényleg van, csak rajtam van kb 15 kiló felesleg úgy, hogy 10 centivel magasabb vagyok, és pont ennyi plusz volt rajtam akkor is, amikor megismert, valamint az elmúlt 10 évben bármikor, szóval én nem nőtem hirtelen másfélszeresére.

Aztán a rossz nemi életnek köszönhetően napról napra elkezdenek zavarni olyan dolgok, szokások, amik eddig nem zavartak.

Abban meg már őszintén nem hiszek egy ideje, hogy ez pozitívan változni fog, rengeteg esélyt adtam az egésznek.

Az egyetlen ok, amiért még nem léptem le, mert mindennek ellenére szeretem a párom, ő is engem, ragaszkodunk egymáshoz, a legtöbb dologban megszólalni se kell, hogy tudjuk, a másik mire gondol, de őszintén szólva napról napra jobban lépni akarok, csak ennyi év után már baromi nehéz úgy, hogy a másik fél fontos nekem, és nem akarom, hogy ő sérüljön. De már mentálisan borzalmasan, napról napra jobban megvisel az egész.

Szerintem üljetek le, beszéljetek őszintén, ha olyan a gond amin tudtok változtatni változtassatok, ha meg nem megy szakítsatok. Éveket b.sztam el a kapcsolatomban remélve, hogy jobb lesz, nem lett, nem hiszem, hogy nálatok jobb lesz a helyzet hosszútávon marad ez az állapot.