Szerintetek normális, hogy a párom nem akarja megosztani az ételt/nasit velem?

12.

Ahány ház, annyi szokás... Nálunk anno is mindig úgy volt, hogy nyitáskor mindenki ottvan a kis tálkájával, kiöntöttük egyformán a csipszet/mogyorót/kesudiót/ami épp volt, aztán utána mindenki csinál a saját részével amit akar. Ha akarod mind megeszed, ha akarod elteszed holnapra, ha akarod elosztogatod.

De annak tényleg semmi értelme, ha a szokásos "pont jó és elég" kimért adagodba valaki belezabál, és mehetsz vissza visszatölteni a hiányt (miért nem ment ki eleve az, aki beleevett? olyan, mintha csak lusta lett volna kimenni a kamrába/konyhába érte), extra idegesítő, ha viszont ezt csak néha teszi meg, szóval nem tudsz "előre készülni rá", hogy direkt többet hozol, mert akkor meg viheted vissza/megromlik (sütemény pl.)

Ezért a legegyszerűbb mód, ha mindenki hoz magának amit akar és eszik, amit akar. Kivétel ez alól a vendégség, mert ott nem illik bemászni a vendéglátó hűtőjébe a legjobb falatokért, neki viszont illik kínálni a vendégeket, és nem smucig módon.

14.

Ez akkor működik, ha kölcsönös alapon megy és kb. azonos mértékben. Mert nem rossz taktika az sem, ha a másik vesz mindig, mi meg elkunyeráljuk, ha pedig nem ad, akkor smucig szar, szóval választhat, hogy odaadja, vagy smucig szar lesz, én meg nem veszek soha semmit, szóval nincs mit elkéregetni... Ez se volna tisztességes.

Ezt egyedül egy gazdag havernál játszottuk el, de ott ez visszatérő poén volt és gazdag havernak annyi pénze volt, hogy nem igazán zavarta (tipikus IT munkás gazdag-arc, mindent leszart kb. a WOW-os karakterén meg valami díszes/antik késgyűjteményén kívül)

Voltak olyan ismerősöm akivel elmentem kajálni jajj ő csak salátát kér, mert diétázik, de az én sültkrumplimat bámulta végig folyt a nyála, és egyhuzamba belenyúlkált és kivett belőle, szinte remegett érte! Hát az ilyen menjen a tudod hova.

Ha sültkrumpliznál, azért mert kézzel fogható étel baromra paraszt dolog belenyúlkálni más kajájába, te pedig pont erre palyáztál azért szúrta a szemedet, hogy maga mellé tette, nemde?

Rendelj magadnak amit szeretnél és edd meg azt!

A nasis dologra nem tudok mit reagálni, de az én dolgomat biztos nem oszthatná be nekem más, bar én mindenből úgy veszek hogy duplán a másiknak is, és az a normális ha ez oda-vissza működik, hogy gondolunk a másikra is.

#15:

Nem kell tűpontossággal azonos mértékben adni-kapni. Amikor valaki azt lesi, hogy 50-50%-e az is már régen rossz.

Ráadásul nem lehet mindent ételben/kajában vagy pénzben mérni.

Vannak olyan dolgok az életben amelyeket nem lehet így mérni mint a tisztelet egymás iránt.

Olyan emberrel kéne együtt lennie a kérdezőnek aki tiszteli és nem sajnálja tőle.

El nem tudom képzelni, hogy ülök a kanapén a párommal és TV-nézés közben külön van a nassolnivaló és nem veszünk el egymáséból mert az az enyém.

#15:

Oké, hogy mindenhol másképp van, de akkor is olyan emberrel kéne együtt lennie a másiknak akivel hasonló/azonos a szokás!

Ez a lényeg. Nem kéne mást megváltoztatni, nem is lehetséges.

Kérdező amúgy az nekem se tetszene amit csinálsz. Mármint, hogy azért mert te adsz neki a sajátodból akkor már neki kötelező adnia az övéből.

Ez az amit írtam az "adok-kapok"-at értve.

Te elvárod, hogy adjon neked mert te adsz neki.

Nem kötelező téged megkínálnia hogyha nem akar.

Különösen úgy, hogy belényúlkálsz a kajába:

"Vagy rendel valamit, és pl. A sültkrumplit direkt a maga oldalára helyezi, hogy véletlenül se érjem el, ha meg kérek, akkor látom a fején, hogy idegesíti."

Látod, tapasztalod, hogy milyen zsugori és te ahelyett, hogy kidobnád a fenébe még kunyerálsz, beletúrsz, sőt még hagyod, hogy porciózza a sajátod.

Nos úgy tűnik, hogy veled meg lehet tenni mert hagyod.

Ha van egy kis sütnivaló eszecskéd akkor szakítasz. Ennyi.

"El nem tudom képzelni, hogy ülök a kanapén a párommal és TV-nézés közben külön van a nassolnivaló és nem veszünk el egymáséból mert az az enyém."

Én meg azt nem tudom elképzelni hogy ülök a kajám felett valaki meg odajön és belenyúl. A kutyák táljába szoktak belenyúlni nevelési célzattal.