Szerintetek normális, hogy a párom nem akarja megosztani az ételt/nasit velem?

Miért nem rendeltek többet vagy két adagot?

Egy sült krumpli azért nem olyan nagy összeg...

Nasi esetén is lehet venni 2 csomagot és akkor mindenki megeszi a sajátját.

Azt nem tudom megmondani, hogy nála ez honnan jön, az például engem is idegesítene, ha bele akarna valaki enni a tányéromon lévő kajába. Az nyilván nem, ha veszünk egy nasit vagy valamit és elfelezzük vagy megosztjuk. Ez alap.

Más kajáját sose várom el, hogy adjon belőle, rendelek magamnak amit szeretnék. Van aki többet eszik, és az pont neki elég.

Az én parom pl a rendel egy sütit előre kiköti, hogy nem fog belőle adni szeretné ő megenni, de rendel nekem is egyet. Megértem és igaza van, nem fenem mas kajájára a fogamat, és nem fogok hozzányulkálni.

Az, hogy a te nasidat ő osztja be és kiporciózza neked elég érdekes. Szerintem azért ilyen kajaféltő, mert gyerekkorában nem jutott neki, vagy mindig megkellett osztania másokkal gyerekkorában és nem jutott neki annyi amit szeretett volna.

2 felnőtt emberek vagytok sajá keresettel elég gyerekes, hogy a kaján meg a nasin megy a féltés.

1 zacskó csipszet haza se vinnék mert az tényleg 1 emberre elég, mindig mindenből 2őt veszek.

Ide illő anekdota:

Férfi: "Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?"

Nõ: "Nem"

Férfi: "OK."

Nõ: "...vagy mégis?!"

Férfi: "Na mi legyen akkor?"

Nõ: "Nem tudom"

Férfi: "Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?"

Nõ: "Nem."

Férfi: "Éhes vagy?"

Nõ: "Nem tudom, talán igen."

Férfi: "Mit értesz azalatt, hogy "talán"...?"

Nõ: "Azt, hogy nem vagyok biztos benne."

Férfi: "Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni."

Nõ: "Talán késõbb éhes leszek."

Férfi: "Ok, akkor rendelek neked is egy pizzát." Nõ: "És ha késõbb mégse leszek éhes...?"

Férfi: "Akkor otthagyod."

Nõ: "Az pocséklás."

Férfi: "Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap."

Nõ: "És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?"

Férfi: "Pizzát mindig lehet enni."

Nõ: "De nem nekem."

Férfi: "Akkor keress valami mást."

Nõ: "De most nem akarok mást."

Férfi: "OK, akkor mégis egy pizzát kérsz."

Nõ: "Nem."

Férfi: "Akkor nem kérsz semmit."

Nõ: "De."

Férfi: "Megõrjítesz!"

Nõ: "Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit...?"

Férfi: "Ahogy gondolod..."

Nõ: "Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!"

Férfi: "De én nem szeretem a sonkát."

Nõ: "Én viszont igen."

Férfi: "Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek...?!"

Nõ: "Persze, hogy magadnak rendelsz."

Férfi: "Akkor minek rendeljek Sonkát...?"

Nõ: "Ha esetleg megéheznék akkor ehetnék belõle."

Férfi: "És?"

Nõ: "Azt hiszed, hogy megeszek valamit, amit nem szeretek?"

Férfi: "Hogy-hogy TE - megeszel valamit?"

Nõ: "Miért ne?"

Férfi: "Egy pillanat... tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit, ha esetleg késõbb megéheznél...?!"

Nõ: "Pontosan."

Férfi: "És akkor mit eszek én?"

Nõ: "Az is lehet, hogy nem leszek éhes..."

Megjegyzés: A legfelsõbb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság gyanúja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg

Bizonyos szempontból igaza van.

Ha én csinálok/szedek magamnak ennivalót, mindig megkérdezem a páromat is, hogy ő is kér-e.

Mikor erre "nem" a válasz és mégis beleeszik az enyémbe, attól én is agyfaxt kapok.

A többi dolgot viszont én sem értem. Mi az, hogy "kiporciózza" neked a kaját? Velem ezt nem csinálná, az biztos.

Ha ilyen kis faxjankó, vegyél csak magadnak nasit és te se adj neki.