Én vagyok hülye tényleg? Teljesen kiakadtam anyám viselkedésén. (bővebb lenn)

ne kérj anyádtól bocsánatot!

sírással érzelmileg zsarol anyád. ezt mint külső szemlélő mondom. a témáról vannak nagyon jó könyvek ha nem hiszed olvassa utána.

a nők tökéletesen tudják használni a könnyeiket a zsarolásra. jelen esetben te vagy a zsarolás áldozata, ő a zsaroló, az eszköze az érzelmeidre ható könnyek, segédje az aggódó tesód aki műár bedőlt a zsarolásnak, és aki szintén tesz rád egy lapáttal.

célja hogy neki adj igazat és maradj az ő pici babája. kitartás!

nehéz ennek ellenállni mert akiben van egy kis emberség az hamar bedől az érzelmi zsarolásnak, úgy hogy észre sem veszi mi történik

ne tedd.

olvass utána ezeknek, nagyon érdekes dolgok derülnek ki:)

én miután kiolvastam egy ilyen könyvet rájöttem hogy engem anyám-apám (és még pár barát, tanár is) folyton zsarolt érzelmileg..

a szaros könnyeivel, meg a szövegekkel hogy: azok után amit érted tettem?? ez a hála??? így bánsz anyáddal???

stb-stb.. ezek mind érzelmi zsarolások. most hogy tudom létezik ilyen, bizony hogy leszarom:) eddig is éreztem hogy valami nem stimmel de most már tudom mi a gond.

A szülőnek az a feladata, hogy segítse és támogassa a gyerekét, de ez nem azt jelenti, hogy úgy kezelheti, mintha a tulajdona lenne, akit dróton rángathat és az mond neki, amit csak akar, mert ő a szülő.

Ne kérj bocsánatot anyádtól, ő sem tévedhetetlen és nem is felsőbbrendű tőled!

A sírás=zsarolás.

Anyukád hülyeséget mondott, és jól tetted, hogy egyértelműen megmondtad neki, hogy természetesen kiállsz a barátnőd mellett. Még ha súlyos válltörése is van, és sokáig is fog lábadozni, akkor sem fog belehalni a műtétbe, és nyilván teljesen fel fog épülni. Ennél cifrább helyzetbe is kerülnek párok, amikor ki kell tartani a másik mellett.

Viszont ha anyukád sírva fakadt, akkor az mégis azt mutatja, hogy nem akart rosszat, és rosszul esett neki a mód, ahogy te kiálltál a véleményed mellett, megbántottad őt. Vagyis úgy tűnik, hogy ha hülyeséget is mondott, jóhiszeműen tette. Megtehetnéd, hogy a két dolgot különválasztod egymástól, megfogalmazod a véleményedet újra (egyértelműen, keményen de nem bántóan és nem trágár módon), és elnézést kérsz azért, ahogy kifejezted magad. Lehet, hogy ez abban is segítene, hogy anyukád megértse, miért borultál ki azon, amit mondott (egyébként joggal).