Miért van, hogy a nők a hibát keresik a férfiben?

És hogy a kérdésre is válaszoljak:

Valóban, ha komolyan tervez egy nő, akkor a hibákat tudnia kell. De ezzel szerintem sok férfi is így van, én is rettentő kritikus vagyok a nőkkel, túlzottan is.

És az is igaz, hogy az önbizalom, bátor, határozott, de udvarias fellépés megnyerő a nők számára, mert azon látszik, hogy férfiból van az illető. De ezt ne úgy értsd, hogy ha nem vagy kemény macsó alfahím aranylánccal a nyakadban, hosszú hajjal, gitárral, mellig kigombolt ingben, vörös rózsával a szádban, akkor már nem is számítasz férfinak. Egyszerűen csak legyen egészséges önbizalmad, tudd a helyed a világban, élvezd, hogy azt a helyet te, és csak te töltöd be. Szerintem ez "csak" egy teljesen normális és egészséges állapot.

A nők gyakran próbálmnak meg valaki mást faragni a párjukból. Aztán némi farigcsálás után eldobják, mert rájönnek hogy faragni sem tudnak, meg ez nem is tudják, hogy mit is akarnak. Így abszolúte nem lehet faragni.

Az embereknek, férfiaknak, nőknek egyaránt fel kellene hagyni azzal, hogy örökké egy másik emberből akarnak vakami jobbat "faragni".

Eredményesebb lenne, ha önmagán dolgozna olyan buzgón. Hamarosan szebb lenne ez a világ.

ma 12:48

Csak gondolkodj el egy picit azon, hogy hogyan viszonyul a mai világ tudománya, technológiája, értékrendje az ősemberéhez. Találsz bennük bármi közöset?

Lehetséges, hogy az általat felemlegetett evolúciós pszichológia itt van bennünk, de ezt nagyon sokszor felülírja a kor által ránk nyomott "elvárás", "teher", stb.

A tudománnyal és a technológiával csak a külsőségek változtak, az ember maga az utóbbi párezer évben nem sokat. Az értékrendben az erkölcs valószínűleg szintén evolúciós alapon alakult ki (vö. csoportszelekció), és valóban, igyekszünk tudatosítani a döntéseinket. A nem-tudatos érzelmi hátterünk, amelyben a evolválódott tényezők jelentős részt kapnak, igen erősen befolyásolják a döntéseinket, emiatt félrevezető azt gondolni, hogy "csak a háttérből" irányítanak. Illetve: valóban csak a háttérből, de lényeg, hogy IRÁNYÍTANAK.

Egy friss olvasnivaló: [link]

"Az értékrendben az erkölcs valószínűleg szintén evolúciós alapon alakult ki"

Az ősermber fudkósbottal fejbevágta a másik ősembert, ha meg akarta szerezni tőle az élelmet.

Következmények nélkül.

A mai társadalomban ugyanezért börtönbe csukják a illetőt.

Szerinted ennek mi köze az evolúcióhoz?

"Az ősermber fudkósbottal fejbevágta a másik ősembert, ha meg akarta szerezni tőle az élelmet."

Ha ez így volt, akkor ez az ősember-rassz, bizony, nem lehetett hosszúéletű evolúciós értelemben, mert kiszorította egy olyan, ahol a nem-kooperatív egyedeket kirekesztette a közösség. Az társadalmi életforma sikere már az ősembernél is (de már közösségben élő állatoknál is) abban állt, hogy az egyedek kooperációra voltak képesek, a közösségi szintű javakért képesek voltak lemondani a rövidtávú egyéni javakról. Más szavakkal: képesek voltak növeli egymás fitnesszét. A közösségi életforma előnyei például:

- sikeresebb vadászat, mert "több lúd disznót győz" elven 20 ősember le tud ütni 1 mammutot, ami bőséges kaja hosszú ideig, de ha nem dolgoznának együtt, akkor mindnek naponta kéne vadászni, ami megterhelőbb és veszélyesebb is;

- az utódokra lehet vigyázni csoportosan: 1 gyerekre is kell vigyázni önmagában, ehhez min. 1 felnőtt egyed kell, de ehhez képest 10 gyerekre nem kell 10 felnőttnek vigyázni, hanem elég, mondjuk 3, a többi mehet gallyat szedni;

- őrködés: a közösségből elég 1-2 egyedet beállítani őrködni, az már messziről jelzi a veszélyt, így az egész közösség hamarabb el tud menekülni;

A kooperáló egyedek populációja így evolúciós előnybe került a nem-kooperáló egyedek "populációjával" (amely nyilván csak szaporodási közösség lehetett, de bizonyára nem volt munkamegosztás) szemben. Akik fennmaradtak, azok a kooperálók, mert sikeresebbnek bizonyultak, megnyerték a területfoglaló csatákat, hatásosabban használták ki a táplálékforrást, stb. Ezek leszármazottai vagyunk mi.

Olvasnivaló:

[link]

Ezzel csak két bajom van: a kooperáció NEM genetikai adottság, hanem viselkedési minta.

Másfelől: nekem éppen úgy tűnik, hogy az emberiség jelenlegi fejlődése pont abba az irányba tart, ahol az önmegvalósító gondolkodás lesz a mérvadó. Az a valaki, aki eléri, amit szeretne, a közösség meg le van ejtve. Mintha csak visszefelé haladna a feljődés. :)

Egyrészt, ahogy rengeteg viselkedésnek, a kooperációnak is lehet genetikai alapja, legalább a készség (tehát az együttműködésre való képesség) szintjén, ez ma egy nagyon intenzíven kutatott terület. Hogy a képesség valójában megnyilvánul-e, az már nagyban a posztnatális hatásoktól függ valószínűleg, vagyis attól, hogy a viselkedési mintát adó közösség felnőtt egyedei kooperatívak-e, és ezt az utód eltanulja-e. Apropó, mémekről hallottál már?

[link]

Sajnos legalább részben igaz, hogy a mai világban anyagi értelemben az lesz sikeres, aki nem kooperatív. De ez mindig csak egyéni sikert jelent, közösségit szinte sosem. És az evolúciós siker a csoportszelekció értelmében mindig azt jelenti, hogy kooperáló egyedek csoportja a sikeresebb, mint a kevésbé kooperáló egyedek csoportja. A siker pedig mindig a genetikai állomány továbbadásának a sikerét jelenti.