Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet kezdeni az ilyen kövültséggel?
A párom (férfi) olyan ember, aki nagyon ragaszkodik a dolgokhoz úgy, ahogy egyszer azok vannak. Hozzá költöztem, és nagyon nehezen engedte meg hogy át legyen rendezve a szoba úgy hogy beférjen a ruháimnak egy szekrény. Mert ő már így megszokta, ez így van évek óta. Hiába mondtam neki hogy akkor bocsi, de a kertből öltözködjek?... megérti, és felfogta a kérdést, de olyan szinten nem tud rugalmas lenni ebben, hogy rendesen sokkol, mert egyébként egy rendkívül értelmes valaki, és nagyon jó a kapcsolat MINDEN téren.
Ezt viszont sehogy nem tudom hova tenni, és nagyon nehéz így együtt élni, hogy egy rossz asztalt se lehet lecserélni, hiába ingatag, mert az a régi családi és slussz. Nem tudom így otthon érezni magam. :( Ha mondom neki, csak hallgat, de nem tud rá mondani semmit.
Ti mit tennétek?
Sajnos ez ilyen, igen. :/
Pedig a szó tényleges értelmében minden másban eszméletlen rugalmas és simulékony. Ehhez hatalmas kontraszt ez. És szeret is, ez se egyszer lett bizonyítva.
Idő. De miért akarod átrendezni az Ő házát? Ok, a szekrény jogos, de a többi? Én is ideköltöztem, és eszem ágában se volt bármit is kirakni, akkor se ha rozoga.
És én se tűrném ha valaki hozzám költözne, es ki akarná hajigálni a dolgaimat.
Nem akarom kihajigálni tetszés alapon. Írtam, az asztalon nem lehet enni levest, úgy mozog. :D Kiesik a lába. Akárhogy nézem, ez kuka.
Plusz akkor hogyha odaköltözök valakihez, örökre felejtsem el hogy a saját otthonomat én is valamennyire a saját ízlésemre/komfortomra szabhatom? Ez ennyire egyoldalúan élhetetlen. Mindenki szereti az otthonát a maga módjára csinálni, pár esetében 50-50 lenne a fair szerintem...
3-as, ha valaki (aki a párom és elvileg vele szeretném összekötni az életemet) hozzám költözik, akkor az én otthonom attól kezdve az ö otthona is lesz. Attól a naptól kezdve nincs többet én házam-te házad, csak mi házunk van. Nyilván nem azzal kezdödik a közös élet, hogy akkor egyoldalúan kidobálja azokat a cuccokat, ami neki nem tetszik, de közös megegyezéssel mindkét fél számára élhetö otthont kell varázsolni.
A régi családi asztalt pedig meg lehet javítani, vagy ha nem, akkor tudomásul kell venni, hogy nem várok addig, amíg összeesik, ha rárakok egy tányér levest, hanem lecserélem. Ha pedig neki megfelel az igénytelen környezet, a másik félnek meg nem, akkor jobban meg kell gondolni az összeköltözést.
Ha még egy szekrényre való helyet is sajnál töled kérdezö, akkor nem gondolom, hogy az életébe viszont feltételek nélkül beenged. Én a helyedben egyszer, de csak egyszer leülnék vele és elmondanám, hogy ha azt akarja, hogy hozzá költözz, akkor ez azzal jár, hogy ez a te otthonod is lesz, és neked is otthon kell érezned magad. Ha ezt nem teszi lehetövé, akkor nem költöznék oda a helyedben. Én biztos nem könyörögnék neki két darab polcért. Miért gondolod, hogy neked kell mindenhez alkalmazkodni, csak mert ez az ö háza?
Az onnantól közös otthon
Nem vendegsegbe mentél...
#8 Annyit említett hogy elköltöztek egy házból, ahol imádott lakni, és sose akart volna eljönni. Főleg hogy az új kicsit bénább volt szerinte.
Erről tudok, de hogy a fejében mi van még, nem tudom mibe enged be... Simán lehet, hogy az ilyen mélyebb dolgokat nem osztja meg.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!