Konfliktuskezelési kérdés, ha a probléma a páromé, velem van baja, akkor nekem kell megvárnom, amíg felhozza és tud róla beszélni, amit okoztam neki vagy nekem illik inkább "faggatni" meg sűrűn elnézést kérni (többi lent)?

Hoztam egy fontos döntést, több énidő kell nekem, megmondtam a nálam lakó baràtnőmnek, hogy nem szeretnék többet vele lakni, meg úgy már más nőkkel sem. Nagyon sok évig voltak lakótársaim, folyamatos alkalmazkodás, nem lehetek önmagam eleget, nem is rendezhetem be a lakásom, ahogy akarom, mert amúgy saját lakásom van, mindig féltem az éhenhalastól (1. Szamú szorongás, ami nálam irracionális), emiatt bebiztosítottam. De nem ér ennyit az egész, hogy rosszul érezzem magam a saját otthonomban. A pszichológusom büszke volt erre a döntésemre. Nagyon pici lépés, de megtettem.

Jöhet a többi. Nem tudom, ezt a kapcsolatot lehet nem tudom már megmenteni. Talán őszinte kéne lennem vele, hogy igen, önbizalomhiányos vagyok, mert sok szempontból nem tartok ott, ahol ő, pedig egyidősek vagyunk. Amúgy nem, objektíve, szubjektíve sem èreztem rajta sosem a lelkesedést, sosem tervezett velem semmilyen szinten, a jövőbeli terveibe egyszer sem avatott be. A randijaink 80%-át én szerveztem meg. Vannak jó kapcsolatban élő baràtnőim, ott sokkal őszintébb, mélyebb, proaktívabb kapcsolatra törekedett a férfi fél. Az én önbizalomhiányomat csak tovább rontotta a fél évbeb hogy látom ő "nem teper". Hát akkor mi másra tudnék kővetkeztetni, én nem vagyok elég jó neki ahhoz, hogy teperjen értem. Az hogy elvitt kocsival és elkésett miattam... szinte ez volt az első, a legeslegelső kellemetlen dolog, amit merészeltem kérni tőle.