Azért nem vesznek komolyan a pasik, mert nem hisztizek? Miért csak akkor kellek, amikor már nincs esélyük?

22 éves lány vagyok, és volt már pár pasim, de egyik sem vett komolyan, ha konfliktus helyzet adódott. Én nem szoktam kiabálni, meg hisztériázni. Meg vagyok róla győződve, hogy mindez csak nehezíti a normális kommunikációt. Ezért, ha valamivel bajom van, akkor azt mondom pl: "Amikor ezt csináltad, az nekem rosszul esett, mert..." - szerintem az, hogy megbeszéljük, mi a baj, egy normális módja a problémák megoldásának, viszont azt veszem észre, hogy mivel nem hisztizek, ezért a pasik zöme nem veszi komolyan, ha közlöm velük, hogy valamivel gondom van. Mintha nem értetének a szép szóból, aztán meg, amikor elérek arra ponrta, hogy betelt a pohár, és szakítok, akkor meg még hónapokig kajtatnak utánam, hogy ők vissza akarnak engem kapni, és bocsássak meg. Miután szakítok valakivel, már nem fogadom vissza. Nem tudom, miért nem képesek akkor változtatni, amikor még van esélyük nálam, és miért tepernek annyira, amikor már nincs. Én nem vagyok dráma királynő, normális hangnemben intézem a konfliktusaimat, viszont az én türelmem is véges.