Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha a barátom szerel javít de nagy örömmel kezd neki akàr pl legot vagy motort, egy idő múlva szid mindent ideges hisztizik, az miért van?
Mikor játékról hobbirol van szó. Nem munka, nem csapszerelés, hanem olyan tevékenységek amik célja maga az öröm, jókedv.
Vagy leesik vmi, vagy eltörik vmi, vagy hiányzik valami, és az örömteli tevékenységből szinte órákig tartó stressz feszültség hiszti nyavajgás önkínzás van.
És amikor azt mondom tartson szünetet vagy térjen át egy darabig inkább másra pl gitározzon, egyszerűen nem lehet ki se vonni, csinálja tovább a motorépítést mint vmi őrült. De szinte bőg közben és piros a feje.
Ezek így hullámokban. Mert ha pl pótolta az alkatrészt akkor kreatívan ügyesen nyugodtan folytatja a munkálatokat, nézi a müszaki leírásokat, haladgat és aztán kövi pillanat pl eltörik vmi. Megint kiborul. Megint lemegy egy "rohama".
Mitöl lehet ez? Én egy pl építőmunkást se láttam még szidni az eget, vagy bőgni, azok állandóan röhögnek, akkor is ha leszakad a plafon, bedől a fal, kiönt a betonkeverő, felborul a traktor, felrobban egy gázpalack, kézifék nélkul becsúszik egy autó a tóba és húzni kell ki, stb
A páromat nézni is rossz. Ez mellett rámragasztja az ideget, egyben van tőle a gyomrom is.
És ez neki a játék hobbi!
Mitől van ez? Hogyan lehet kiküszöbölni?
De gyerekkorban alakul ki a személyiség éveken át tartó külső ingerek által.
Tanuljuk az életet. A reakciók is mind tanultak.
Egy gyerek is miért sír ha eldőltek az építökockák?
Mikor ő még csak tapasztalati úton vagy hogy jé van gravitáció is. Mik vannak. Akkor ujraépitem.
Ilyenkor úgy belül mi van, vagy mi nincs meg azokban, akik nem kezelik ezeket lazán, ill. "robotként", hanem görcsökkel, érzelmekkel, inkább?
Ennyit jelent az, ha vki nem racionalitásból épít, tesz, hanem érzelmekkel? Hogy neki kudarc, ha vmi nem flottul megy?
Egy autószerelőnek szive ügye egy autó?
Egyszerűen nem tudom hol fogjam meg a témát.
Vagy ha nem érzelmek az ok. Akkor mi?
válasza:Már az ovisokon látszik, melyik lesz nyugodt felnőtt és melyik dilibogyó. Személyiséggel születünk, az már csak alakul menet közben. Saját magát egyedül ő tudná kontrollálni, ezek szerint nem akarja. Ami ebben az érdekes, aki melletted tör-zúz, az közönség előtt angyali türelemmel tud viselkedni ha azt a képet akarja festeni magáról. Tehát tudna ő másképp, csak nem akar.
Ezért írtam azt, hogy inkább magadról gondolkodj, akarod-e ezt nézni míg elszalad melletted az élet.
Gondolod születéssel jár ez?
Hogy vki higgadt érzéketlen, másvalakiben meg minden mély nyomokat okoz, az is, ha leesik egy csavar? Es ez utóbbiaknak önkontrollt kell tanulniuk?
Igy lassan tényleg olyan mintha vmi egyéni matrixban élne mindenki.
Leesik egy csavar.
Az egyiknek azt jelenti hogy leesett egy csavar, az agyában hálozatokat nyit, diagrammokat néz, hogy eléri e ha lehajol, ha odanyújtózkodik, vagy fogjon e vmi hosszabbitot hozzá, másnak meg az agyi hálozatában vilagösszeomlás van, elvesztünk, meg kell adni magunkat, egy csavaron múlt a suzuki sorsa, azzal meg az én sorsom is, soha nem leszek kész, szétesik az egész, szétestem.
Annyira megfejteném pedig.
De ha születés az ok az olyan mintha bármi lenne hamvában holt.
Mintha esély se lenne másra.
Akkor meg sérül az is, hogy mi irányitjuk az életunket jövőnket és az nem adott fix.
A szabad döntés lenne korlátozott azzal, ha valamilyennek születunk. Mert akkor csak a valamilyenségen belül vagyunk döntesképesek csak. Az meg sokmindent leszűkít.
válasza:Köze lehet akkor ennek kompenzáláshoz is?a néhai szülői dícséret hiánya?
Engedni kifejeznina negativ érzéseit? Én meg pont forditva csinalom, a nyugakomra türelemre lazaságra "intem", vegye könnyebben lazábban(humor, racionalitás)
Amugy úgy eleinte elment a fülem mellett a dolog, csak ugy szép fokozatosan alakult ki bennem az ideg ettől.
Neki áll szerelni legozni hobbizni bármi. Én olyankor lazán elvagyok akármi mással is, mivel en is bele tudok mélyülni ebbe abba.
Eleinte meg se hallom ha ideges.
Megvan a kalapács végre vagy akármi. Megy tovabb az élet, nem zökkentett engem ki sem. Így kezdődik.
Aztán valahogy egyre több ilyen van. Màr odafigyelek. Néha beállok segíteni. Keresek vele vmit. Ilyenkor már ki vagyok zökkentve. De még vissza tudok térni az én dolgaimhoz. De a további ilyeneknél késöbb viszont már rámragad vagy átragad rám az ideg. De próbálkozom tereléssel akármivel.
Nem írom végig a fokozatokat, de a vége az lesz, hogy szerintem én leszek idegesebb nála. Kiabálásig is fajul.
Aztán bocsanatot kér. Belátja hogy nem így kéne.
Megnyugszik és nyugodtan atbeszéljük, hogy szerintem ez igy nem hobbi. Mintha értené. Mintha hallgatna rám. Próbálja higgadtan. Újra "nekimegy".
De akkor ez se jó, ha leállítom ezeket benne? Mert akkor nem tud átmenni a feszkón és kiadni? Hanem önkontrollal csak elfojtja?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!