Hasonló szituban meg tudtátok "menteni" a párotokat?

Fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Iszonyatosan szeretem és nagyon jó embernek tartom, de az időnek kb. a felében folyamatosan "depis" és az istennek sem tudom kirángatni belőle sajnos.

Persze próbálom nem erőszakosan, tiszteletben tartva a határait.

De valahogy mindig van valami ami miatt szomorú és dühös.

A melóját utálja, de nem keresne új munkát. Mivel a melóban emberekkel beszél, ezért velem itthon már nem annyira akar, hétköznap csak "nyugton akar lenni".

Ha apró pici gesztusokkal próbálom meglepi, pl. tükörre írt üzenettel, egy fürdőbombával ami mellé pici üzenetet rakok, hogy "fürödj velem", akkor kiakad, hogy "szerinted hány évesnek nézek ki?".

Vagy múltkor próbáltam a melóban meglepi virággal, akkor letolt, hogy "ez egy munkahely". Aztán küldtem neki csokit, akkor azért tolt le, hogy ne költsem rá a pénzem állandóan.

Ha random megleptem egy éttermi foglalással, akkor az volt a baja, hogy ő csak haza akart volna jönni és bevágódni egy kád vízbe.

Most diétázik a nyárra és megleptem pár cukormentes dologgal (kekszek, öntetek, stb.) és kiakadt, hogy "szóval szarul csinálom amit csinálok?".

Egyszerűen úgy érzem, hogy nem tudok jót csinálni.

Aztán amikor lenyugszik, akkor bocsánatot kér, hogy - ahogy ő fogalmaz - hárpia volt, és jön egy "csak..." magyarázat.

Én nagyon bízom benne, hogyha elég ideig vagyok vele kedves, akkor megenyhül. Marha rossz kapcsolatai voltak ahol nem bántak vele jól soha és állítása szerint nem tudja ezt jól kezelni.

Találkoztatok már ilyen helyzettel? Nem, nem szeretném elhagyni.