Adtatok már esélyt olyan valakinek akit előtte el utasítottatok és esetleg abszolút nem tudtátok őt úgy elképzelni mint párotokat? Ha igen akkor milyen kapcsolat lett belőle? Miért gondoltátok meg magatokat?

másfél éves kapcsolat.

elkezdtünk összejárni, mint haverok, és 3-4 hónap alatt beleszerettem.

neki már az elejétől nagyon tetszettem, de nem támadott le, csak jófej volt és sokat érdeklődött, hívott ide-oda, de sosem nyomult, csak haverként kezelt, legalábbis azt mutatta felém, én meg elhittem. ha tudom, hogy más szándékai is vannak, biztosan nem szerveztem volna vele közös programokat.

23/L

Én ezt nem értem, 86%-os... Ha beleszerettél akkor mi a gond? Hogy lehet, hogy másfél évig vele voltál és úgy beszélsz erről mintha hatamas vétek lett volna?

Mi történt ami ennyire mély benyomást tett?

21F

egy önző, megbízhatatlan, hazug emberbe szerettem bele, csak az elején rámtelepedett a rózsaszín köd. haverként még viccesnek számítottak dolgok, amik a kapcsolatban már nem voltak annyira mulatságosak.

döntő részt én voltam a hibás, mert naivan azt gondoltam, hogy majd más lesz és megváltozik. húztuk-halasztottuk, ő folyton ígérgetett, de sosem történt semmi, csak az üres szavak voltak, szakítottam. ez lassan két éve volt, és azóta sem hagy békén, nem tudja felfogni, hogy vége és én nem kívánok vele kapcsolatot tartani semmilyen formában sem.

ahonnan lehet, kitiltottam, de mindig megtalálja a kiskapukat, állandóan felbukkan. úgyhogy igen, kicsit bánom, hogy belekezdtünk az egészbe, mert utólag úgy látom, hogy azért a kevés jó pillanatért nem érte meg, hogy miatta gyanakvóvá és féltékenykedővé váljak, amilyen addig nem voltam.