Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan dolgozzam fel, hogy a páromnak gyermeke van az első házasságából?
Tudom, borzasztó vagyok...de hiába elvált a párom és szeret engem, mégis megőrülök a tudattól, hogy az embernek, akit szeretek, aki az én párom, valaki mástól van gyereke. Hogy hány évet lehúztak az exfeleséggel együtt, hogy a fiatal közös életünk oda, túl későn találkozunk. (Én is voltam már házas, szintén hosszú kapcsolat volt, de nekem nincs gyermekem.)
Közös múlt, közös első pillanatok, közös gyermekvárás, szülés, aggodalom, szép pillanatok együtt, mint család, közösen imádni azt a gyermeket...
Én nem vágyom saját közös gyermekre, mégis borzasztóan szenvedek attól, hogy egy másik nővel ilyen téren örökre össze van kötve, hogy belőlük jött létre egy új ember, nem mibelőlünk, ezáltal nyilván minimális kapcsolattartás is muszáj kettejük között...én ezt nem bírom elviselni lelkileg.
A gyerek kedvel engem, sokat nálunk van én mégsem tudom szeretni. Vannak jó pillanatok, de azon kívül inkább kimenekülnék a világból, mikor nálunk van, mert sok, zavar, idegesít. Ebből persze ő semmit nem vesz észre. Csak belül ordítok.
Rossz látni őt, mert csak arra emlékeztet, hogy ő miből jött létre, rossz látni, hogy hasonlít az anyjára és a páromra is. Borzasztó féltékenység gyötör.
A páromat nagyon szeretem, a gyermeknek mindent megadok, amit csak tudok, de a szenvedés a végletekig kikészít.
Más hogyan zárja ezt rövidre magában? Én miért nem tudom? Miért misztifikálom ennyire túl ezt a közös gyermek témát? Azt tudom, hogy borzasztóan nincs önbizalmam. Megbolondulok.
Segítsetek kérlek pár erősítő gondolattal...
válasza:
válasza:Gyerekkorodban kaptál elég szeretetet a szüleidtől? Mi az oka annak hogy neked nincs saját gyereked?
Kezdetnek jó lenne ha letennéd az ostort amivel magadat ütlegeled.
válasza:"Egy szerencsétlen balfasznak érzem magam, aki azt sem érti, hogyan lehet egyáltalán szeretni őt. Miért? Nem érzem magam sem szépnek, sem jónak, sem semminek..."
Szedd már össze magad könyörgöm, felnőtt nő vagy, túl egy házasságon, nem valami gyámoltalan 16 éves kislány.
Menj el pszichológushoz ÉS beszéld meg a pároddal a helyzettel kapcsolatos rossz érzéseidet, hogy együtt tudjatok megoldást keresni - de ezt az önsajnálatot és hisztit szerintem fejezd be. Ezt bizisten jószandékkal mondom.
válasza: válasza:Én ezt férfiként éltem meg, páromnak volt egy 6éves kislánya, mikor összejöttünk, ráadásul össze is költöztünk, tehát 30as férfiként kaptam készen egy 6éves gyereket, aki nekem rettenetesen útban volt mindig…
Nagyon fontos, hogy NEM KELL SZERETNED! Nem a te gyereked, emiatt nem kell bűntudatodnak lennie…
Viszont ha jól kijössz vele, lehet a haverod… haverkodj vele, tanítsd valami rosszalkodásra, valamire amin nevetsz egy jót stb stb…
7éve nevelem mostohalányomat, és igazából mára ő a legjobb haverom, idő közben az utált örökké útbanlevő poronytból annyira megszerettem, hogy már nem adnám senki másnak :D
Időközben megszerettettem vele az animéket, megszerettettem vele a fantasy és scifi könyveket, és az angol nyelvet, a bringázást, lett egy nagyon jó haverom, aki imádja az összes hobbimat és mindig benne van velem egy szórakoztató programban.
Nem mondom, hogy veletek is így lesz, csak azt mondom, legyél a haverja, aztán majd alakul…
Ha jól értem, mégcsak nem is kell minden nap élvezned a társaságát, így pláne kibírható kell legyen…
Ne akard nevelni és ne akarj szülőként tetszelegni, ha a haverja vagy, akkor nem fog megutálni.
Nem hagyom el a páromat, szeretem őt! Ezzel együtt! Mégis azt kívánom, bár ne lenne gyereke.
Ezt neki sosem mondtam még ki így. De bárcsak ne lenne! Annyival boldogabb életünk lehetne!
És nem, a gyerek nagyon jól érzi magát , odajön hozzám, random ölelget, hív, emleget... igazán jó kapcsolatunk van, ebben rengeteg munkám van, hogy a bennem tomboló érzésekből ő semmit ne tapasztaljon. Kifacsarva érzem magam, végtelenül fáradt vagyok lelkileg.
Azért nincs saját gyermekem, mert sosem akartam igazán. Néha eljátszom a gondolattal, de nem több...és lassan az időből is kifutok egyébként, még ha akarnék is. Talán jobb is így. De azt hiszem rossz szülő sem lennék. Nem tudom, ez most nem napirendi téma...
válasza: válasza:"De azt hiszem rossz szülő sem lennék."
Tekintve, hogy egy full labilis idegroncs vagy, de, minden valószínűség szerint igen alkalmatlan szülő lennél. De most tényleg nem ez a lényeg, hanem hogy valahogy szakemberrel vagy a pároddal feldolgozd a meglévő gyerek miatti haldoklásodat.
válasza:Nem lennék annak a gyereknek a helyében amikor elfogy a türelmed, lehull a lepel, és te kifakadsz rá, ő meg nem érti mi történik.
Te egy szőrnyű ember vagy mert megjátszod magad.
Köszönöm a hozzászólásokat!
Torz lelkű hulladéknak azért nem tartom magam, de ez is egy hozzászólás.
Köszi 15-ös hozzászóló! Neked mennyi időbe telt, amíg elkezdett oldódni a helyzet a kislánnyal? Miket tettél kiskorában (6+), mikor megismertétek egymást, hogy könnyebb legyen?
Sosem voltál féltékeny az apukájára? Hogy te csak egy haver vagy? Most már talán nem, de az elején? Hogyan vészelted át az egészet? Az érzéseket a gyerekkel kapcsolatban és ha voltak akkor az apjával kapcsolatban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!