A nők el tudnák fogadni, hogy egy jól működő párkapcsolatban/házasságban a férfi nem sokkal a szülés után biztonsági okokból apasági vizsgálatot akar csináltatni?

Kérdező, vélhetően azért feltételezik itt páran, hgoy soha nem volt még párkapcsolatod, mert ha lett volna, eszedbe sem jutna, hogy egy jól működő párkapcsolatban ez egyáltalán felmerülhet. Bár oké, az, hgoy volt párkapcsolatod, nem jelenti azt, hgoy jól működő párkapcsolatod is volt, ez jogos.

Csak mert az, hogy ez felmerül, egyértelmű jele annak, hogy nem működik jól a párkapcsolat.

Ez a "Vn melegvíz, csak hideg" esete. Jó a párkapcsolat, csak esélyt látok rá, hog ynem.

Nézd, ha így állsz hozzá, akkor indokolt lenne jeladót rászerelned az asszonyra, elvégre az is hit alapú, hogy megkérdezed hol járt és az igazat mondja.

Hisz a kapcoslatod is meghatározza az életed.

De mondjuk abból is látszik a tapasztalatlanságod, hogy ezt az egész gyerekcsináls dolgot nem vágod. Az esetek többségében konkrétan meg lehet mondani mikor fogant a gyerek. De abból kiindulva, hogy "a menstruációs ciklus környékén", te a női test működésével sem vagy tisztában.

úgy tényleg rohadt nehéz.

Van gyerekem és nem mentem volna bele. Azt hiszem szakítottam is volna ha ilyen felmerül.

Mármint bszki ez kemény dolog. Én vállaltam hogy hányok 9 hónapig, kiszáradok, éhezek, semmi nem marad meg bennem. Mellette eljárok dolgozni (néha leszállok a buszról hányni) eljárok vizsgálatokra, fáj mindenem, nem kapok levegőt, nem tudok aludni, dagad mindenem, iszonyatos hormonális érzelem-ingadozásaim vannak, tiszta pattanás a fejem, abnormálisan szőrösödik a hasam. Aztán szülök, annyi orvos nyúlkál belém hogy kórházat nyithatnék a puncimban, kitolok egy gyereket a testemből, a fájdalom leírhatatlan, közben elnyisszantják majd összevarrják a gátamat. Utána hetekig vérzek, nem tudok ülni, sírok ha tükörbe nézek mert lóg a hasam, a puncim olyan még hónapokig mint egy széttrancsírozott almáspite, a vágás helye pedig évek után is érződik szex közben. Az első szex meg olyan mintha szét akarnék szakadni, nem akarom elhinni hogy ez tényleg ennyire kell fájjon, pedig igen, ez van. Még hónapokig fáj, de egyre kevésbé legalább. A mellem feszül, fáj és csöpög, sehova nem tudok úgy menni hogy ne azon stresszeljek hogy nem áztam-e át alul a vértől vagy felül az anyatejtől. És már megint iszonyat érzelem-ingadozásaim vannak, jön a baby bluse, egy rakat undorító szarnak érzem magam hetekig minden egyes másodpercben. Aztán az élet lassan beáll, jön a nem alvás, a zombi-üzemmód, magamra nincs időm, a gyerek 0-24 órás munka ahol örülök ha kaja szünet jut néha, pár évig felejthetem is el a saját igényeimet.

És megéri. Mert megéri egy boldog családban lenni ahol szeretem a gyerekem és a férjem és ő is szeret minket. Ahol bízunk egymásban. Ott jó. Egy olyan férfinak minek vállaljam ezt be aki nem bízik bennem? Nem vagyok hülye, nem annyira jó buli ám ez a babázás hogy bármi áron bárkinek bevállaljam. Mellesleg én hogy bízzak meg benne hogy nem dug majd félre? Hogy bízzak abban, hogy ugyanúgy kívánja majd a megnyúlt melleimet és az összevarrt puncimat? Hogy bízzak benne hogy segíteni fog a gyerek körül nem csak a tökeit vakarja majd? Ha ő sem bízik bennem, akkor én miért tenném?

Az meg nekem nem érv hogy mit mond valami random író (nyilván kb ugyanolyan arányban hűtlen a két nem, miért amúgy mit gondolt hogy a férfiak más férfiakkal dugnak félre?), vagy béna kutatás ami amúgy érdekelne hogy hogyan keszült mert szakmabeliként nem látom át hogyan lehetne tudományos minőségű munkát csinálni ebben a témában (szerintem sehogy). Nem érdekel mi történt az ismerőseivel vagy mit látott a téveben. Én én vagyok, nem a szomszéd Mari es nem valami statisztikai adat. Ha nem bízik BENNEM, akkor nem muszáj ám belém lőnie a magjait és kitenni a lelkemet-testemet annak a sok szenvedésnek amit fent leírtam.

#89, nagyon szép ez a mártír-eposz, csak néhány alapvető tényt ki tetszel hagyni:

1, a gyerekvállalásban ma csak a nőnek van tudatos döntése, mert hát 100%-os reverzibilis fogamzásgátlás még mindig nem létezik.

2, nagyon jól hangzik a "szülök neked gyereket" című bazári duma, csak hát ezzel szemben mind az esküvőt mind a gyerekvállalást a nők szokták pont kitaposni a férfiból, akiknek ÁTLAGBAN jóval kevésbé számít hogy szül-e gyereket a nő, mint magának a nőnek.

3, egy nő nem azzal tud kiszúrni egy férfival, ha nem szül neki gyereket, hanem azzal, ha szül egy férfi által nem kívánt vagy nem a férfitól származó gyereket, amjd évtizedekig eltartatja a férfival.

4, ha a nő besértődik a DNS teszten és elválik, azon azért pár hónap alatt túl lehet esni, és normálisabb társat találni... azon, ha a DNS teszt híjján a férfi 20+ évig fizetheti a gyermektarhát amikor nem is kellene neki, na azon 20+ év alatt lehet túlesni... utóbbi a jóval nagyobb kár... tehát válás esetén szerintem alapvető hiba és lúzerség nem ragaszkodni a DNS teszthez... ugyanis akkor már veszteni nem lehet rajta semmit, viszont adott esetben hatalmasat lehet nyerni...