Az évek óta tartó távolság is tönkre tud vágni egy kapcsolatot?

A barátommal még mindig nem élünk együtt már évek óta. De én meg kezdem így unni a kapcsolatot, bár lehet nem csak a heti 2 nap együttlét a probléma.

A barátom azt mondja, hogy érdeklem őt, és szeret engem, de én meg mégis azt érzem, hogy sajnos a kapcsolatunk kezd ellaposodni. Tudja milyen kajákat, edésségeket szeretek, ezekből mindig hoz nekem, meg megölel, puszilgat, mindennap mondja, hogy szeret.

De sosem kérdezi meg, hogy mi történt velem a nap folyamán, és hogy hogy vagyok. Nem érzem azt, hogy hiányoznék neki, valamikor a szüleire hivatkozva is visszamondott talikat. A mi esetünkben még csak az sem áll fent, hogy túl sokat lennénk együtt.

Sosem beszélget velem semmiről, valamiről beszélek, és rögtön témát vált. Nincs közös hobbink sem, felvettettem az ötletet, hogy valamit csináljunk közösen, de őt vagy az alvás, vagy a telefonozás, tv nézés érdekli.

Már szinte nem is nagyon dicsér meg engem. Ha itthon vagyunk, a fentebb leírt dolgokat csinálja, de ha megyünk valahova az sem sokkal izgalmasabb vele, akkor se nagyon szól hozzám, semmi.

Nyaralni sosem voltunk együtt, pedig nekem lett volna arra igényem, hogy kicsit kiszakadjunk az otthoni környezetből, ugyanis vagy náluk, vagy nálunk, a szüleimnél vagyunk.

Már lassan ott tartok, hogy ha már épp nem is találkozunk így a hétköznapokban, akkor nem is nagyon hiányzik.