Távkapcsolatot létesítő emberek akik szakítottak, meddig tartott és miért ment tönkre a kapcsolatotok?

Külföldön dolgozott a párom én pedig maradtam itthon

6 hónapja voltunk együtt amikor kiment külföldre, így kB 1,5-2 havonta találkoztunk 1 hétre.

Az elején nagyon nehéz volt. Hiányzott, lassan teltek a napok....

Aztán egy fél év után kezdtem hozzá szokni.

Megszoktam, hogy nincs velem, hogy kB mintha szingli lennék. Jól éreztem magam már egyedül is. A végén már elmúlt a szerelem, jobb volt nélküle mint vele. Ezért szakítottam. Akkor már nem fájt.

Igazából mindegy a távolság, ha csak ilyen időközönként tudnék találkozni valakivel előbb utóbb meghalna a dolog ez egyértelmű.

Úgyhogy semmiképp nem mennék már bele távkapcsolatba.

29/N

Hosszú lesz......

1.6 hónap.

Nem volt elég türelme, kitartása az egész kapcsolathoz. Így idővel beújított egy helybeli nőt. Persze, azzal sem sikerült neki. Aztán talált egy még távolabbi nőt, azzal is gyorsan vége lett a kapcsolatuknak. Közben engem is hülyített, én meg beszptam az ígéreteit. Jó nagy barom voltam. Aztán talált a közelben megint egy nőt, tavaly ősszel össze is házasodtak. Azóta már nem keres. :D

234 km volt köztünk.

Havonta, kéthetente tudtuk összehozni, de ugye közben ő ismerkedett a hátam mögött.

A problémák már az elején kezdődtek, amikor még nem tudtam én sem eldönteni, hogyha úgy alakul, akkor költöznék-e hozzá. Ezt őszintén meg is mondtam neki, valószínűleg ez volt az egyik oka, hogy nem vett már komolyan, és csak hülyített. Addig jó voltam, amíg talált mást. Akkor egy időre kámforrá is vált. Igen, az én hibám, miért adtam újabb esélyt neki. De borzasztóan naiv voltam akkoriban.

2.1 év.

Mert nem bízott bennem a múltbeli csalódásai miatt. Bármit mondtam, mindent megkérdőjelezett. Rengeteg vita, veszekedés volt neten, telefonon keresztül. Érdekes, hogy személyesen meg csak a szerelmes verzió volt mindig. Akkor nem vitatkozott velem. Amint hazaért, onnan egy vadállattá vált. Nos, egy idő után már végetért a türelmem.

169 km volt a távolság köztünk.

Havonta találkoztunk, többet nem sikerült összehozni.

A problémák szinte az elején kezdődtek itt is. Már itt látható volt, hogy milyen a személyisége, de a naivitásom miatt és a személyes találkozásokon való jó tapasztalataim miatt elhittem, hogy ez működőképes lehet. Hát nem.

Az elsőnél borzasztóan szenvedtem, mert nem éreztem úgy, hogy az őszinteségem miatt megérdemeltem az átverést tőle. Egy kapcsolat elején még nem tudja az ember biztosra megmondani, hogy a jövőben mi lesz. És ő ezt várta tőlem, hogy ígéretet tegyek arra, hogy oda költözöm hozzá biztosan. Az eszébe sem jutott, hogy esetleg ő költözzön....

A másodiknál már nem szenvedtem annyira a szakítás után. Inkább megkönnyebbültem, hogy vége lett. Jó nagy barom voltam, hogy nem használtam az eszemet egyik kapcsolatnál sem, csak sodródtam az árral.

Nem, nem mennék bele újabb távkapcsolatba, de már semmilyenbe sem. Huszonéves tapasztalataim nem voltak pozitívak. Én sem voltam tökéletes, az tény, görcsösen hittem abban, hogy nekem is összejöhet egy boldog kapcsolat. És ezért olyan dolgokban is feladtam az elveimet, amiben nem kellett volna. Megfelelési kényszeres voltam. Hittem a mesékben, a boldog happy endben. Na az nem lett.

Évek óta egyedül vagyok, és ezen már nem változtatok. Nekem ez való. Szerencsére nem vagyok boldogtalan. Élem az életem, a hátralevő éveimet már teljes nyugalomban akarom eltölteni. És már nem is hiányzik, hogy legyen kapcsolatom.

Másoknak lehet ez szomorú, kiakasztó, stb., de nekem ez a nyugalom mindennél többet ér. Nem is értem, miért is akartam régebben mindennél jobban kapcsolatot. Mindenesetre sokat tanultam az összes volt kapcsolatomból, és önmagamról. Ezért is maradok végleg egyedül.

1 hónap híján 4 évig voltunk együtt, 200 km volt köztünk, és havonta egy-egy napra (reggeltől estig) találkoztunk általában.

Alapvetően jól elvoltunk egymással, soha nem voltak nagyobb problémáink, közösen terveztük a jövőt, próbáltunk spórolni, úgy szervezni a dolgokat, hogy minél hamarabb össze tudjunk költözni.

Úgy mentünk szét végül, hogy el akartunk menni egy hétvégére kirándulni, várost nézni, de a szervezéssel nem értettünk egyet, plusz neki épp akkor ment tönkre a kocsija, és emiatt nagyon szomorú volt. Végül a kirándulás előtt 2 nappal váratlanul szakított velem, és a valós okát a mai napig nem tudom, pedig próbáltam vele nem egyszer megbeszélni még személyesen is.

Annyit viszont megtudtam, hogy a kiránduláson akarta megkérni a kezem, a gyűrűt végül ajándékba meg is kaptam tőle.

Engem a szakítás nagyon váratlanul ért, és mindent megpróbáltam, hogy visszafordítsam a dolgot, de végül kifordultam magamból, és a pszichiátrián kötöttem ki, bent is voltam 2 hónapot, majd másfél évig terápiára jártam, hogy el tudjam őt engedni, mert nagyon harcoltam érte.

Egy évvel szakítás után végül vissza akart volna jönni hozzám, elkezdtünk randizgatni újra, de én is éreztem, hogy ebből már nem lesz semmi, megváltoztunk mindketten.

Ő azóta is egyedül van, én összejöttem mással, vele hamarosan egy éve leszünk együtt, szintén távkapcsolat, nagyobb távolsággal, mint az előzővel, de minden héten találkozunk, minden szabadidőnket egymásra fordítjuk, most a vírus miatti lezárások miatt zsinórban 2 hetet együtt töltöttünk.

Pár hónap híján 2 év.

9000 km-re volt tőlem.

Igazából nekem első kapcsolatom volt ezért próbáltam menteni a menthetőt. Depis lett, elzárkózott. Így 9000 km-ről amúgy is nehéz ezzel foglalkozni. De kitartottam. Évente 1x - 2x tudtunk találkozni, de ugye közbejött a vírus. Akkor kezdtek el még jobban romlani a dolgok. És végül azt mondta megunt plusz mással kezdett el ismerkedni. Nagyon nehezen engedtem el..de 3 hónap alatt túl voltan rajta.

Nem volt megfelelő a kommunikáció plusz nem is adott bele mindent. A vége felé már félt szakítani, mert látta hogy én szeretem…elég gáz..na mindegy.

Majdnem 2 évig voltunk együtt, ha jól emlékszem 100-120 km volt köztünk. Havonta/2 havonta egyszer találkoztunk.

Problémák már az elején voltak csak nem akartuk észre venni. Végül én szakítottam. Nem volt már okom mellette maradni, nem haladtunk semerre, "túlnőttem" rajta.

Minden városban volt valakije. :)

Cuki nem?

2,5 év ment el így.