Lehetséges, hogy soha nem lesz rendes kapcsolatom? - hoszabb szöveg -

Hosszabb sztori lesz, így aki szeretne tanácsot adni, úgy olvassa kérem végig.

26 éves, jelenleg Pesten élő férfi vagyok. Most megyek keresztül egy párkapcsolati válságon. Lásd itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szere..

Ez nem az első volt. 2020-2019-ben folyamatosan ilyen kapcsolataim voltak, soha nem éreztem pár hónapnál tovább azt a tüzet, amit kellett volna. 2012 körül volt egy nagyobb csalódásom, és azóta mintha nem kívánnám a nőket, de közben ugyanúgy igényeim vannak, mint minden átlag férfinak. Nem kell félreérteni, nem kúrógép akarok lenni, hanem szimplán egyszer úgy megértetni magamat valakivel, és hasonlóan érezni, ahogyan Ő.

Gyerekkorom se volt éppen a legjobb, sok családi trauma volt már akkor, és ahogy nőttem fel, nem láttam kiutat a kapcsolataimban sem. Nem voltam soha túlságosan boldog, nem lett a vége soha jó. Nemrégiben felköltöztem Budapestre, hogy új életet tudjak kezdeni, és akkor jött ez a lány, aki a linkben is szerepel. Az elmúlt 3 napban nem ettem, mert arra gondoltam, hogy én voltam neki az első, akivel lefeküdt, komoly kapcsolat, stb. Nem tudom hogy irányítsam az érzéseimet. Teljesen elhidegültem a társkeresőktől, a női testtől, a randiappoktól, munkától, mindentől. Van egy hobbim, azt se szeretem már csinálni, facebookról is letöröltem magam, mert csak a szemetet olvasom. Úgy érzem, valamilyen válságon megyek keresztül, a 2020-as évben 4-5 próbálkozásom volt kapcsolat téren, vagy engem dobtak, vagy én Őket, azzal az ürüggyel, hogy szimplán nem megy. Most is ez van, akármennyire szeretném, hogy működjön, nem müködik. Próbáltam sok emberrel erről beszélni, édesanyámtól kezdve a barátaimig, de nem tudnak mit javasolni, csak hogy várjak. De meddig? Sokan, már 26 évesen tartós párkapcsolatban élnek, nem tartom magamat túl csúnyának se, viszont azt eltudom mondani, hogy belül értelmesebb vagyok, mint a korosztályom nagy százaléka, és többet is akarnék az élettől...egészen eddig... Csak magányra vágyom, és senkire, semmire... Úgyérzem kezd felemészteni az egész gondolatmenet, és ne értsetek félre, nem siránkozni jöttem ide, csupán azt a választ kutatom, ami tényleg válasz a problémáimra.

Volt pár értelmesebb kapcsolatom, azokban megcsaltak, vagy egyszerüen elhidegültem, mint most is, 2 hónap után. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom milyen lány kéne, ha a mostani konkrétan megértő, cuki, tényleg anyatípus, viszont nála mindent elfogadtam, a kapcsolataimban viszont sokszor volt olyan pillanat, hogy zavart valami a másikban, és nem tudtam teljes egészében elfogadni a partneremet. Itt már szerintem kicsit mélyebb problémák vannak, hiszen 18 évesen úgy voltam vele, majd alakul, akkor annyira nem vettem a szívemre. Most 26 évesen, lassan 30, kezdem azt érezni, hogy valahol nincsen kiút, és nem fogok valszeg soha olyan embert találni, aki nekem megfelel.

A munkahelyemet nem rég változtattam meg, több fizetés, ugye új lakásban is élek, egyedül, de még ez sem oldja a feszültségemet, és többre vágyom, többet szeretnék, de nem tudom mi az, és mi ez az elérhetetlen cél...

Köszönöm, ha elolvastad, és értelmes válasszal kommentelsz.