Meddig lehet bírni egy "csak hétvégén tudunk találkozni" kapcsolatot? Többi lent.

Én a fővárosban élek, párom vidéken (GyMS megyében). Amikor összejöttünk úgy volt, hogy maximum 1 évig csináljuk így, aztán felkoltozik hozzám és ha jól működik minden, akkor majd visszamegyünk arra a környékre (szüleim, többi rokonom is ott lakik amerre ő). Na most ebből semmi nem lett,pedig ő könnyebben találna a szakmájában itt munkát, ami baj hogy amiket néztünk állásajánlatok, hát hiába Budapest, nem voltak jobbak a feltételek mint a jelenlegi helyén, sőt...(nem erőltette meg magát mondjuk, egy önéletrajzot sem küldött be, mert hogy úgyis rosszabb lenne, mint a mostani helye)

Neki ott albérletet sem kellett volna feladnia mert otthon lakik, ha nem jön össze a kapcsolat, vissza tudott volna menni.

Elég patthelyzet, nekem meg itt van jó munkahelyem + mellékállásom is olyan, hogy a két kezemet összetehetem (egészségügyi terület). Arrafelé állás is kevesebb van a szakmámban, szoktam nézni rendszeresen neten.

Na szóval a lényeg, hogy az 1 évből mára 2 lett és egyszerűen úgy érzem belefáradtam :(

Azért ha pár év múlva 30 az ember, akkor ennél többre vágyik. Ami miatt nagyon fáj, hogy ha ez a gond nem lenne, semmi baj nem lenne a kapcsolatunkkal, megbsem fordulna a szakítás gondolata a fejemben.. Szeret, meg mindig csinálunk valami programot, segít bármiben nekem is, szüleimnek is. Én is jóban vagyok az ő szüleivel. De ez, hogy hétvégén tudunk csak találkozni már 2 éve és még ki tudja meddig, nagyon nem tetszik már.

Ti mit tennétek? Komolyan mondom, nagyon tanácstalan vagyok.