Létezik toxikus “túlbeszélés"?

Nagyon erős kisebbrendűségi érzés lehet. Tudom, mert nekem is az van, és pontosan ilyen túlbeszélős vagyok magam is.

Persze, ha nem mindig volt ilyen, akkor lehet majd elmúlik, de ha régebben is voltak erre jelek, akkor ebből csak egy kiút létezik a számára. De ahhoz te már nem kellesz.

Bizony, létezik. Pont a múlt héten talán volt egy nagyon jó cikk erről a témáról, arról írtak, hogy az önismeretre is rá lehet függni. A túlanalizálás létező dolog.

[link]

ha már önismeret? téged miért zavar ami zavar?

tedd fel a kérdést, miért zavar ez engem és miért nem tudsz ezen átlendülni?

mit mutatat neked a másik?

Hát a túlbeszélés azért pár fokkal jobb attól, mint amikor folyamatosan elhallgatás vagy kommunikációhiány, és ebből adódó félreértések vannak. De ahogy a nevében is benne van, túl, tehát nem ideális állapot ez sem. Végül is vehető toxikusnak, mint akármilyen másik szélsőség is, ami szintén ugyanígy túl van tolva, és ezáltal ártalmas. Ez talán csak a kevésbé ártalmasak közé tartozik, de így is zavaró, idegesítő tud lenni főleg hosszútávon.

Kellene egy egészséges mértéket találni és megtartani ebben is, arra törekedve a jövőben.

mennyire nyugtatna meg, ha a többség neked adna igazat, hogy a másik tényleg "zakkant"?

jobban éreznéd magad?

vagy ha mondjuk itt a gyakorin próbálná valakivel megtárgyalni a ti problémáitokat, jobban esne?

sok ember ahelyett, hogy a társával beszélné meg mi az ami zavarja, idejön panaszkodni, és ezt nevezik párkapcsolatnak, mikor még egy ilyen témában sem meri megmondani neki, hogy too much már ez ..vegyen vissza, mert addig amig ezt nem tudod vele megbeszélni, hogy téged ez zavar, tekerjen vissza, akkor milyen önfejlesztés is ez? vagy milyen kapcsolatban élsz?

ha pedig még egyéb több pluszt kapna ez a kapcsolat akár gyerek/gyerekek akkor mennyire roppantaná össze a mostaniakat?

#8-#9

Ahhoz, hogy egymást érezze két ember nagyon sok belső munka energia folyik el itt is látni, hogy töménytelen energia kell ahhoz, hogy boldogok legyetek, de mégsem lehetséges.

A komoly és és nagy vitákat bogoznám inkább ki, hogy elsődlegesen, hogy mennyire megy bele személyiségbe, csak példának irom le, hogy azt kéritek a másiktól, mintha mondjuk a katicabogárnak azt mondanád, hogy ne legyen pöttye, ez csak egy hasonlat, hogy értsd. Ha a másik embertől olyat kérünk ami szinte lehetetlen, mert ő olyan. Ahhoz, hogy nem lehetünk önmagunk a másik mellett, nem lehetünk felszabadultak, ha a másik állandóan kontrollálni akar, a másik meg feladja magát azért, hogy a kapcsolat müködjön, ezek mind mind csak ideiglenes és önámitások, hogy mi igy vagyunk boldogok. Ahhoz, hogy ne kelljen rengeteg energiát abba fektetni, hogy a másiknak megfeleljünk, hanem a másik úgy fogadjon el ahogyan vagyok, ahogy létezem, és ha te is öt, akkor mondhatjuk el, hogy ez könnyű. Ha valaki azt hiszi, hogy az a kapcsolat amibe millió energiát kell fektetni, hogy pár órára boldogok legyenek az téves úton jár.

Ha a metafizikai kommunikációt nézzük akkor azt sugallja az egyik fél a másiknak, hogy hagyjál békén, és a másik nem veszi észre, és erőlteti, az egyik beszélgetni akar a másik hallgatni és csendben lenni.

Kérdem én, hogy a nap 24 órájából mennyi ideig érzi magát felhőtlenül ez a párkapcsolat?

Érzed-e magad ebben a kapcsolatban, hogy szárnyalsz, boldog vagy, hogy ő van melletted, felemel a társasága, ha ránézel elönti szivedet a hála, hogy csak szavak nélkül is milyen jó a jelenlétében lenni, ha távol vagy tőle- alig várod, hogy lássad, ha az ölelésére gondolsz alig várod, hogy érezhesd a teste érintését, érzékeled-e ha magányra vágyik stb? ha ezeket végig olvasod rögtön tudni fogod, hogy ő e az akivel biztosan folytatnod kell ezt az útat..