Mi a véleményetek erről a szerelmi "háromszögről"?

Olyan 6 éve kezdtem el dolgozni annál a cégnél, ahol most is vagyok. Az egyik kolléganőm is kb. akkor jött a céghez, amikor én. Tőlem 3 évvel idősebb, vonzó, mosolygós, kedves, sok közös érdeklődési pontunk volt, de igazából sosem néztem rá potenciális "célpontként", lévén, hogy munkatárs, nálam az eddig kizáró tényező volt. 3 évre rá a férjét is elhozta a céghez, aki eléggé bedolgozta magát, mi is jól összehaverkodtunk, jól ment a közös munka is. A férjével időközben beadták a válókeresetet, el is váltak, a fickónak lett egy barátnője. Az év végén volt egy karácsonyi buli, amin a kollegina félrehívott és bevallotta, hogy a kezdetektől fogva érzelmei vannak irántam, a személyem és a "lelkem" nagyon megfogta őt és miattam akart szabadulni az elnyomó házasságából. Mivel akkoriban magányos voltam, belementem és egy ideig találkozgattunk, szexeltünk, randiztunk és végül össze is jöttünk. Fél évig tartott a sumákolós, titokban találkozgatós kapcsolat, amibe már kezdtünk belefáradni, így a kollegina elmondta a még mindig munkatárs volt férjének, csakhogy tiszta legyen a kép, aki erre felháborodva közölte, hogy akkor nekem föl kell mondanom, mert ő nem fogja elviselni a kollégák lesajnáló pillantásait. Mindez úgy, hogy már elváltak, tehát nincs közük egymáshoz, igaz, van 2 gyerek, de ennyi, és hát már barátnője van. Én nem leszek hajlandó felmondani, így most a munkán kívül a volt férjjel nem tárgyalunk egymással, ellenben a kolleginával továbbra is folyik a viszony. A többi munkatársam (elvileg) nem tud róla. Ti hogyan kezelnétek egy ilyen szitut? Kicsit nehéz titokban tartani ezt, mert kisvárosban élek, a cég sem valami nagy, ezért könnyen kitudódnak a dolgok. 35/F