Ha a párkapcsolatok többsége "ló nincs, szamár is jó" alapon működik, akkor miért szégyen beismerni, hogy valaki ilyenben él?

Igen, a párkapcsolatok többsége valóban így működik.

A férfiak többségének nem jut egy Margot Robbie szintű bombázó nő. Ahogyan a nők többségének sem jut egy olyan pasi, a 90-es évek Brad Bittjéhez hasonlóan szép, tehetséges, és vagyonos.

Abból kell főzni, ami van.

Miért nem ismerik akkor be? Nem azért, mert a másikat nem akarják megbántani (az emberek önzőek). Azért, mert SAJÁT MAGUKNAK fájdalmas lenne beismerni, hogy csak beletörődtek a sorsukba.

#11: Nem is ismersz és azzal dobálódzol, hogy érdekkapcsolatban vagyok. Gratulálok!

Majd ha 40 éves leszel és se híre se hamva a szerelemnek akkor TALÁN te is összecuccolsz valakivel, aki tisztel és szeret téged.

Nem arról beszéltem, hogy elviseled a másikat, vagy közben ki nem állhatod, rá se bírsz nézni nemhogy alá/ráfeküdni egyáltalán.

Attól jobb a szinglilét.

Viszont annak se van értelme, hogy valaki csak a kémiát, szerelmet nézi és bután beleugrik a kapcsolatba, mert lehet nem is illik hozzá, kihasználja a másik.

Nagyon sok ember fejestől ugrik bele és nem néz mást.

A hirtelen nagy lángon égő kapcsolatok/érzések nem garancia semmire! Meg kellene ismerni a másikat, az eszedre is hagyatkozni.

Attól még a tiszteletben, szeretetetben lévő "érdekkapcsolatok" is többet érnek.

Nyugodtan légy szingli és várj az "Igazira", de attól más nem vár rá, mert nem is hisz benne pl.