Ha a párkapcsolatok többsége "ló nincs, szamár is jó" alapon működik, akkor miért szégyen beismerni, hogy valaki ilyenben él?

" Lehet az emberi természethez ez hozzátartozik, hogy várja a pozitív megerősítést."

Amíg gyerek vagy.

Utána ez már nem helyénvaló.

Vannak kultúrák, ahol olyan az érzelmi nevelés, hogy már 14 vagy akár 5 éves kor felett ez ne lehessen így.

“az elvárások eléggé elszálltak.”

Én ezt épp ellenkezőleg látom, végre megtehetik az emberek, hogy okosabban válogassanak párt és nem muszáj minden selejtes/agresszív/lusta/defektes emberrel kapcsolatban lenni, csak mert nem akad más vagy mert egyedül nem boldogulnának. Mi a probléma azzal, hogy az emberek próbálnak ésszel válogatni? Neked mindegy, hogy ki lesz a gyereked apja/anyja, vagy hogy kivel kell leélned majd évtizedeket?

Szerintem nem szégyen, inkább szükséges "rossz". Könnyen beszél az, aki szingliként már még kapcsolatba se akar belefogni, mert már megszokta, nem is akar alkalmazkodni a másikhoz, teljesen ki van égve, vagy gyűlöli a másik nemet.

De aki nem akar egyedül megdögleni az inkább van olyan kapcsolatban ahol a másik legalább tiszteli, ragaszkodik hozzá, akár szeretik egymást csak szerelem nincs köztük.

Ha belegondolunk a szerelem előbb utóbb elmúlik és csak a szeretet, tisztelet marad. Akkor meg miért baj, hogy valaki nem szerelmen alapuló kapcsolatban él? Nem értem.

“Szerintem nem szégyen, inkább szükséges "rossz".

Na ezaz, miért lenne szükséges? Mitől jobb egy szerelem nélküli kapcsolatban elviselni valakit, mint ellenni egyedül? Ja mert egyedül nem tudnád fizetni az albit vagy mi? Szerintem baromi jó dolog szinglinek lenni és csak szerelemből lennék valakivel, máshogy nem látom értelmét, csak idegesítene a jelenléte. Főleg nem még gyereket is vállalni ilyen lakótársi kapcsolatba…pedig ezt is sokan csinálják.

9#:

Most írtam, hogy attól, hogy nincs szerelem köztük még lehet tisztelet, szeretet, ragaszkodás nyugodtan. Olyan nagy jelentősége van a szerelemnek, a kémiának, hogy az valami hihetetlen. Pedig elmúlik főleg ha nem is szerelem kötött össze a másikkal hanem csak vágy, fellángolás. Vagy úgyis átalakul szeretetté a szerelem.

Akkor meg miért olyan ördögtől való, hogy valaki anélkül van együtt valakivel? Mindenki úgy él ahogy csak jónak látja. Nem értéktelenebb azért, hogy nem ért egyet a szinglikkel akik inkább egyedül döglenek meg, mert qrva hosszú listájuk van, hogy kivel is élnének együtt és olyan személy nem lesz, vagy elrontsa ő maga az igényeivel.

Nem olyan nagy dicsőség ám magányosan éldegélni. Arról ne is beszéljünk inkább, hogy megvan a nagy szerelem és mégse akarnak gyermeket, házasságot.

Attól nem kevesebb valaki, hogy nem szerelmen alapuló kapcsolatban él. Nagyon sajnálom.

#10 ha velem úgy lenne valaki, hogy nemis szerelmes, csak “há’ azé’ jókat főz, meg elviseli a hülyeségeimet, akko’ mé’ ne”, hát köszi ilyenből nem kérnék. Vagy szeressen valaki teljes gőzzel, vagy sehogyse, ilyen lagymatag érdekkapcsolatokhoz csak gratulálni tudok.

“ Nem olyan nagy dicsőség ám magányosan éldegélni.”

Ki mondta, hogy magányos vagyok? Ti kapcsolatfüggők nem tudjátok elképzelni, hogy az ember nem feltétlen magányos, ha szingli. Van, aki szereti magát is annyira, hogy ne érezze úgy, hogy egyedül semmit nem ér és muszáj az első jöttmentre ráakaszkodnia.