Nagyon elfáradtam pszichikailag. Van még esély?

Sziasztok. Elég hosszú a történetünk, nem is tudom hol kezdjem.

A férjemmel 8 éve vagyunk együtt, ebből 3 és fél éve házasok és van egy 1 éves kislányunk.

A kapcsolatunk soha nem volt veszekedés mentes, de mindig együtt akartunk maradni mert nagyon szerettük egymást, de már nagyon belefáradtam ebbe.

Az utóbbi másfél évben sok veszteség érte a kapcsolatunkat és nem tudom ,hogyha ebből fel tudunk e még állni.

A gyerek születése után nagyon elhidegültünk egymástól, külföldön éltünk 0 segítség nélkül, és úgy érzem engem nagyon beszippantott az anyaság. Extrán rossz alvó a babánk és csak velem alszik,eszik stb, tehát hulla fáradt vagyok/voltam. 0 időm volt rá.

Ezekből következett ,hogy a nyáron egy randizos oldalon kaptam rajta, ahol egy hétig volt regisztrálva,1 2 csajjal beszélgetett, flörtölt,de nem találkoztak.

Amikor kérdőre vontam, hogy miért tette,az volt a válasz h kis kedvességre,figyelemre vágyott,amit tőlem nem kapott meg,de amúgy nagyon megbánta a dolgot. Akkor egy hónapra hazautaztam a szüleimhez, hogy időm legyen gondolkozni. Az egy hónap alatt úgy látszott, hogy megoldodik a problémánk,ezért visszamentem hozzá.

Azóta teltek a hónapok, sok vita volt köztünk, de inkább anyós miatt, de a napokban újra láttam, hogy kolleganokkel beszélget majd törli. Amikor kérdőre vontam, azt magyarázta ,hogy mindenkivel törli a beszélgetéseket, meg amúgyis kolléganő, semmi olyant nem beszéltek(amiket láttam én, tényleg semmi extra nem volt). Utólag azt mondta, hogy az én mentalitásommal van a baj, meg amúgyis avval beszél akivel akar.

Nagyon belefáradtam már ebbe, nem tudok bízni benne,de a gyerek miatt próbálok mindig mindent megbocsájtani, mert ha elválnánk több ezer km lenne a gyerek és közte és nem szeretném, hogy apa nélkül nőjön fel.

De úgy érzem, hogy én nagyon boldogtalan vagyok és egyelőre nem látok kiutat.

Tudtok valami tanácsot adni?voltatok hasonló helyzetben?