Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon lehet még esély?
A feleségemmel egy ideje sajnos nagyon sokat veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól (10 éve vagyunk együtt, ebből 3 év házasság).
Gyerek nincs, de szerettünk volna.
Új munkahelyre került és úgy tűnik kicsit jobban szimpatizál az egyik kollégával. Kicsit talán bele is szeretett, szerencsére őszinte, elmondott mindent, hogy szeretne nekem hinni, hogy minden jobb lesz és tenni fogok érte, de nem tud érzelmileg elköteleződni felém, mert a kolléga hiányzik neki akkor is, ha nem beszélnek.
Teljesen össze vagyok törve.
Egy időre elköltözöm itthonról, ezt találtuk ki, hogy hátha a távolság miatt hiányozni fogok neki, de őszintén szólva nincs reményem.
Ti voltatok már hasonló szituban? Mi lett a vége?
Első, van igazság abban, amit írsz, ugyanakkor nem lehet ezt minden kapcsolatra ráhúzni.
Néha igenis el kell távolodjunk egy időre (vagy éppen véglegesen) a másik féltől, hogy rájöjjünk, mit is akarunk valójában.
Ma már írtam egyszer, hogy a szünet alatt nem fogtok egymásnak hiányozni, mert nincs benne a veszteség. Tudod, hogy még X nap, és újra ott lesz neked.
Ellenben egy szakítás után, mikor tudod, hogy nagy eséllyel ötökre elvesztetted. Akkor vagy napokon belül vissza akarod kapni, vagy rájössz, hogy nem is olyan lehetetlen nélküle élni, és jobb is, ha vége. Ami nem azt jelenti, hogy nem hiányzik már, meg el is felejtetted!
Azt látom, hogy te tenni akarsz, hogy újra jobb legyen. De mit tesz a feleséged? Egyedül nem lehet megmenteni egy házasságot. Az előtt is jelezte, hogy mi hiányzik, hogy mi nem jó neki, hogy képbe került volna a kolléga? Vagy csak akkor, mikor szünetet kért? Ha az utóbbi, akkor igazából csak talonban tart, hogy ha a kolléga nem jön össze, akkor se maradjon egyedül.
13 éve vagyunk együtt a férjemmel. Jó pár éve rengeteget vitáztunk, elsősorban anyósom miatt. Odáig fajult a dolog, hogy én hazaköltöztem tőle. Még akkor albérletben laktunk. Megbeszéltük, hogy szünet. Majdnem 4 hónapot voltunk "külön", de szinte minden nap találkoztunk. Egyikünknek sem volt közben senki.
Elkezdtünk újra randizni, minden hétvégén mentünk valamerre, esténként hosszú séták, át tudtunk beszélni mindent. Így a végén visszaköltöztem hozzá.
Így utólag azt mondom, ha akkor ez a szünet nem lett volna, nem lenne olyan jó a kapcsolatunk, mint amilyen. Mindkettőnknek kellett ez.
Azóta házat vettünk, összeházasodtunk, lett egy kisfiunk, boldogok vagyunk. Ezt kívánom nektek is!
Lehet esélyetek ha mind a ketten tesztek érte.
A feleségednek is meg neked is higadtan megkellene beszélni a problémákat igy talán sikerül megmenteni a házasságotokat.
Én nem voltam ilyen szerencsés 28 év házaság 3 gyerek.
Két éve lépet le egy másik pasival tavaly váltunk el.
Én hiába kértem beszéljük meg keresünk megoldást ő nem volt hajlandó.
Két éve amikor hazaértem a munkából ő már lelépet.
Én egy békés ember vagyok nem kiabáltam nem veszekedtem még ezek után is probáltam békülni de nem volt hajlandó.
A gyerekek is haragszanak rá amióta elment nem találkoztak és csak néhány üzenetet váltotak.
A mai nap lessz igazán nehéz ma lessz a kissebik fiam esküvöje.
Öt is meghivta hiszen mégis csak az édesanya.
Remélem,hogy sikerül rendezni a házaságotokat és hosszu boldog jővő elé néztek.
És egyszer majd a gyereksirástól lessz hangos a ház nem a veszekedéstől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!