Hogyan lépjek túl azon, hogy a férjem többször megbántott és évek alatt sem érzem, hogy ezt sikerülne elfelejtenem, bár ő próbálkozik?

Nem megcsalás történt, hanem csak azt mondanám, hogy nem ott tartott a párkapcsolatban, mint én, nem akart akkor eljegyzést, házasságot, gyereket, mint én, de mivel ha ez egyértelművé vált volna számomra, akkor kilépek a kapcsolatból, ezért talán magának sem vallotta be.

Ettől aztán a kapcsolatunk utóbbi három éve során gyakran azt éreztem, hogy magányos vagyok, nem számíthatok rá, szörnyen megbánt, hiszen mondjuk terhes lettem, sehova nem tudtam menni a harmadik trimeszterben, de ő meg “nem bírt itthon ülni”, neki szórakozni kellett menni (hegymászás, Balaton átúszás, ha “otthonmaradós” hétvége volt, akkor több órás séta vagy biciklizés).

Amúgy viszont jó ember, az egyik legjobb barátom, sok mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, hogy nekünk jó legyen és talán kezd szépen alkalmazkodni az apaszerephez is, sőt a kiborulásaimat is elviseli, amit szerintem egy másik normális férfi sem tenne. Nekem mégsem sikerül ezeken a sérelmeken túllépnem, mert nem értettem miért csinálja és csak azt éreztem, hogy nem jól reagál és nem értettem miért, amikor nem ilyennel ismertem meg. Most már ez masszívan beépült az egész kapcsolatunkba és egyszerűen nem tudok bízni benne, sőt azt érzem, hogy nem is biztos, hogy szeretem és minden kis dolog miatt dühös vagyok rá, olyanok miatt is, amikről tudom, hogy nem normális.

Akinek volt ilyesmi problémája, az hogyan tudta feloldani magában?