Volt egy lány akiér az életemet adtam volna.2,5 hónapig jártunk utolsó 4hétbe volt csók és petting és többször adtam neki esélyt hogy döntse el milegyen mondta hogy barátkozni akar csak. Hogy tudnám elfelejteni?

én is egyszer voltam így együtt-meg-nem-is-eygütt egy sráccal, akivel végül aztán mégsem lett rendes kapcsolat. csak volt egy másik, akit már egy éve nagyon szerettem de bonyolult okok miatt vele nem lehettem együtt és ettől totál padlón voltam. azt mondta a barátnőm amit ilyenkor mindig szokás mondani, kezdjek el "pasizni", ismerkedjek más fiúkkal és akkor majd elfelejtem őt. de nem értette meg hogy NEM tudom sehogyan elfelejteni. és minden fiút aki közeledett felém, leráztam mert senki más nem kellett. aztán itt volt ez a srác ugye, aki másfél-2 éve elég jó barátom volt, bár igazából sosem mondtuk így hogy barátok vagyunk, mert inkább csak haverságnak tekintettük. nem is találkoztunk túl gyakran, de azért ő eléggé olyan volt hogy mindig számíthattam rá és sokmindenről tudtunk beszélgetni is. nem volt kimondottan az esetem, de igazából semmi baj nem volt vele, jól nézett ki, aranyos, jófej, értelmes, és ehhez még hozzájött az is hogy ilyen jól kijöttünk. ő is kb valahogy így lehetett velem. szóval neki feltűnt hogy valami bajom van, habár ezt senki nem tudta az egyetlen legjobb barátnőmön kívül, de hiába kérdezgetett, nem mondtam el neki hogy szerelmi bánat. úgyhogy kitalálta hogy bármi bajom is van, ő majd valahogy felvidít. ez mondjuk nagyon jólesett hogy őt érdekli mi van velem, úgyhogy egyre többet voltunk együtt és aztán összejöttünk. szerintem már hamarabb is tudtuk mindketten hogy ez lesz a vége. aztán találkozgattunk, együtt voltunk, aztán egy ideig nem, aztán megint. nem mondtuk hogy akkor most járunk vagy mivan, kb olyan volt mint az a dolog hogy egy baráttal néha szexelsz mert jólesik és egyikőtöknek sincs senki más, de mégse vagytok együtt. de aztán ő kezdett már úgy viselkedni hogy a barátnőjének tekintett. és akkor aztán összeszedtem a bátorságom és megmondtam neki hogy mi nem járhatunk mert én csak nagyon szeretem őt de nem vagyok belé szerelmes. de úgy tűnt ő már belémszeretett és nagyon szomorú lett amikor ezt megmondtam. amúgy szörnyen sajnáltam és óriási szemétládának éreztem magam. akkor aztán elmondtam neki azt is hogy mi bánt már régóta, és hogy ővele csak azért voltam mert nagyon jó volt vele lenni de a másik fiúba vagyok szerelmes. nagyon vacak érzés volt hogy így kihasználtam, de ekkor már nem tehettem semmit. mondtam neki hogy döntse el ő hogy barátok maradunk-e vagy sem. ha akar nyugodtan megkereshet bármikor mert én szívesen lennék még a barátja, de ha ő nem akarja nem muszáj. aztán azóta néhényszor találkoztunk de nem csak ketten, mindig voltak ott mások is. beszélünk most is egymással mint haverok, de már egyáltalán nem olyan az egész mint régen volt. ez már tényleg csak haverság.

hát ez hasonló történet volt mint a tiétek. amúgy nem azért csináltam ezt vele mert direkt ki akartam használni vagy bármi ilyen, csak nem hittem hogy részéről majd ilyen komolyra fordul a dolog és hogy ő többet fog remélni a "kapcsolatunktól" mint én. szóval így alakult. de már bánom, mert elvesztettem egy olyan értékes barátot, amilyet nem könnyen talál az ember.

21/l

első válaszadó vagyok. hát köztünk volt csók, petting, és szex is. azt hiszem az első lépést ő tette meg, de én egyáltalán nem ellenkeztem hanem viszonoztam. könnyen lehet hogy komolyan bele is szerettem volna a srácba, ha nem lett volna ott az a másik akibe annyira szerelmes voltam. de így csak olyan "pótlék" volt nekem, akit szerettem és szeretetet kaptam tőle, csak sajnos ő aztán komolyabban kötődni kezdett hozzám mint én hozzá.

szóval van ilyen, hogy az ember maga sem tudja eldönteni hogy pontosan mit akar. :S talán ez a lány is így van veled, hogy nem biztos benne hogy komoly kapcsolatot akar veled, de azért elengedni sem akar mert valamilyen szinten szeret, csak nem tudja eldönteni hogy barátként vagy szerelemből szeret-e.