Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elrontottam a párommal az életem?
Olyan problémám van hogy azt hiszem hogy az eletemet tonkretettem miota a parommal vagyok.
Volt egy regi komoly kapcsolatom ahol a lany teljesen mas volt mint a mostani, szorgos volt fozott mosott takaritott, hazias volt meg celtudatos. Aztan egy evig nem volt kapcsolatom . En 30 vagyok a jelenlegi parom 22. Raadasul vam egy gyereke. Amikor osszejottunk ez nem zavart, elmeselte hogy mikor meghalt az apukaja sajnos rossz donteseket hozott. Az elején nem is zavart ugy voltam vele hogy majd lesz valahogy. Igen ám csak kozbe terhes lett tolem amin nagyon meglepodtem mert elozo kapcsolatomban nem jott ez ossze. Termeszetesen megtartjuk. Egy eve vagyunk egyutt eleg korainak erzem ezt is de mar nem.tudok valtoztatni. Ami igazán zavar hogy teljesen egyedul erzem magam mindenre, o egyebkent egy zarkozott ember, eleg gyerekes sokszor nem fogja fel azt sem amit mondok neki, mintha nem jutna el az agyáig. Nem.rossz lélek , meg nagyon szép lány, de egy kis onallóságra sem képes. Nem szeretem mar egyaltalan az exem de ott legalabb egzisztencia volt meg celtudatos volt, voltaj elkepzelesei, sajnos neki semmi. Mindent nekem kell megoldanom. Es hogy miert gondolom azt hogy elrontottam az eletem? Mert annyi lehetosegem lett volna, halistennek jokepu, sportos fizikumu, egzisztenciaval rendelkezo, jo csaladihatteru ember vagyok, sajat lakas , kocsi, anyagi hatter van. Minden cimboramnak a kornyezetembe ertelmes, felnott gondolkodasu, gyerekmentes baratnoje van, en meg ugy erzem hogy most ezzel a lepesemmel megpecseteltem a sorsom. Szeretem a parom meg ha nincs velem hianyzik is de egyszeruen erzem azt hogy nagyon nehez jovo ele nezek vele. Kicsit olyan mintha alkalmatlan lenne az eletre egyszeruen.. es ez nagyon zavar. Mit tegyek, hogy oldjam meg ezt? Raadasul a szuleim is utaljak mert azokkal se mer talalkozni.. mindentol fél.
Nos akkor tisztazzuk a dolgokat!
En egy szoval nem mondtam hogy elakarom hagyni, egyebkent amikor megismertem celtalan volt, munkaja sem volt. Elment boltba eladónak, csak azert mert mondtam.hogy dolgozni kell. Szoval ez a resze nem igaz hogy nem dolgozik csak potyogtatja a gyereket.
En ugy gondoltam hogy megtarthatjuk a gyereket mert amugy szeretem, nem a szeretettel van a gond, mert tisztel, hallgat ram, huseges. Nem olyan mint a mostani akaratos nok tobbsege, nem ez a baj hanem a gyerekes, nem felnottes viselkedese. Sokat gondolkodtam en is hogy lehet nem.volt jo dontes a gyerek de mar olyan szakaszban vagyunk ahol mar ez nem opcionalis. Ez mar igy marad. En csak arra vagyok kivancsi hogy hogy dolgozzam fel ezt vagy mit valtoztassak hogy konnyebb legyen ez szamomra?
Még mindig nem lehet jobb tanácsot adni, mint “edd meg amit főztél”.
Azt mondod “ Szoval ez a resze nem igaz hogy nem dolgozik csak potyogtatja a gyereket”. Előtte egy mondattal azt mondod, el kellett küldened dolgozni, mert neki amúgy esze ágába se volna. Nem véletlenül van már ott egy másik gyerek is. Inkább ülne otthon a kisasszony és játszaná az anyukát te meg el tartod, ha az előzőnél már nem jött össze. Simán látom a lányt magam előtt ilyen kis szende, mimóza, cukiság, aki amúgy semmi felelősséget nem vállal az életben, mert vagy mástól várja el, vagy fel se éri ésszel. Azért 22 évesen ennyire ostoba nem lehet valaki.
Neked meg 30 évesen lehetett volna jobb érzéked a párválasztásnál, habár valahol látom élvezed, hogy te irányítasz, míg más nőnél nem feltétlenül érvényesülhetnél ennyire. Csak ez addig volt szép, amíg a gyerek téma be nem csúszott, most már fullasztó.
Törődj bele. Mást nem előbb utóbb úgyis szétmentek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!