Ez melyik fél szégyene a házasságban?

Én arra lennék kíváncsi, hogyan alakul ki ez a helyzet. Nem tudom elképzelni, hogy összeköltözök valakivel, az illető pedig azt mondja, adjam neki szépen a pénzemet és én odaadom. Az a pasi, aki erre hajlandó, egy igazi balfasz. Ha ez neki is jó, az más téma, de ha sír utána a haveroknak meg kölcsönt kunyerál, akkor biztos nem jó neki. Lehet mondani, hogy hitel meg gyerek meg stb., de ez a szokás valahol elkezdődött, és nem hiszem, hogy helyből úgy indították volna az együttélést, hogy ott volt a hitel meg a gyerek.

Egyébként nő vagyok és 10 éve házas, nálunk közös a kassza, de mindenki hozzáfér. Ha megpróbálnám befoglalni az összes bevételünket, a férjemnek meg zsebpénzt adni, tuti elküldene a picsába, de én is őt fordított esetben.

"(Vagy ez egy eszköz a neje kezében, hogy ne tudjon csajozni a nyomorultja, hiszen egy ebédre nem tudja elvinni a kislányt, sem egy szobát kivenni?)"

A te szégyened lenne, de szerencsére nincs családod finomságos pedofil.

Majd elmorzsolunk mindannyian egy könnycseppet minden olyan "nyomorultért" aki szegény a zsebpénzéből nem tud csajozni házasként, esetedben kislányokat dugni.

Létezik a pénzügyi erőszak fogalma, amikor az egiyk anyagi függőségben tartja a másikat...

..ugynaakkor itt elmondásod szerint arról van szó, hogy az egyik fél kéri, a másik meg odaadja:D Miért adja oda? Ez az ő döntése, tehát az ő felelőssége. Nyilván az gész kapcsolat úgy ahogy vna szégyen, de az, hogy ezt a pasi így elviseli, az az ő nettó szégyene.

Az egész fizetésleadósdit én sem értem, szerintem kollégaként is vér ciki a helyzet, amikor tudom mennyit keres a másik, mégis tőlem kéreget kölcsön.

Ellenben mondok egy példát nálunk hogy alakult úgy, hogy én kezelem nőként a pénzügyeket és a férjem a fizetése egy jó részét "leadja".

8 éve ismerkedtünk meg, 4 éve vagyunk házasok és van már egy gyerekünk is. Ezt csak a teljes kép kedvéért...

Már kb. fél év után feltűnt, hogy ő a mának él, bár viszonylag jó fizetése volt, egy fillér megtakarítása sem volt és folyt ki a kezéből a pénz. Az életszínvonalát abszolút a bevételeihez igazította. Akkor költöztünk össze és nyilván felmerülnek ilyenkor anyagi kérdések. Ahogy egyre jobban beleártottuk magunkat a kapcsolatunkba, úgy egymás pénzügyeibe is és számomra megdöbbentő volt ebben mennyire különbözik a felfogása az enyémtől. Szeretne ő, de nem tud bánni a pénzzel, azonban ha közös tervek, célok vannak, vagy akár már család is, ez így szerintem nem működőképes. Rengeteg melóm benne van (néha a mai napig), hogy kvázi "rákényszerítsem" a megtakarítás képzésre. Csúnyán hangzik, de egyébként neki is igénye van erre. :D Számtalanszor átbeszéltük, hogy a fizetésének mekkora hányadát kéne tudnia félretenni a kiadásai és a viszonylag kényelmes életszínvonalunk mellett. Hol sikerült, hol nem. Hónapról hónapra elé teszem fekete-fehéren, hogy mennyit sikerült közösen megtakarítanunk, miben mennyi pénzünk van. Viszonlag gyorsan eljutottunk oda, hogy összerakva kettőnk megtakarítását, lett egy önerőnyi pénzünk és saját lakásunk. Majd autónk, aztán tehermentesítettük a lakásunkat, minden évben nyaraltunk külföldön, volt hogy többször is és az utolsó szög az esküvőnk és a babánk születése után az volt, amikor kijelentettem, hogy költözhetnénk lassan családi házba és elé toltam a számokat, hogy van erre pénzünk minimális hitellel. Tudta mi a cél, hónapról hónapra látta a számainkat (csak nem igen érdekelte) mégis kikerekedtek a szemei, hogy ilyen gyorsan összejött erre a pénzünk és mivel az álma volt a ház, szerintem ez volt a pont az i-n, amivel elfogadta, hogy ez működőképes modell és nem elvenni akarom a pénzét, csak gyarapítani. Megőrzöm, nem felélem. Házba költöztünk és vettünk mégegy autót is azóta...

Mostmár három éve döntött úgy, hogy ő nem tud bánni a pénzzel és nem is érdekli, mindig ott a kísértés, így a fizetése x hányadát (kb. 60%-át) inkább átutalja nekem és kezdjek vele amit akarok. Én intézem a befektetéseinket, "őrzöm" a megtakarításainkat és én intézek ebből adódóan minden kifizetést, ami a megtakarításainkból megy. Neki így is marad bő 250 ezer forintja szabad felhasználásra (persze ebből fizet kötelezettségeket ő is, én is a havi költőpénzemből), de ezzel tudjuk azt elérni, hogy jut is és szép nagy összegek maradnak is.

Mielőtt fogadnám a támadásokat leszögezném, hogy én is éppen úgy beletettem a magam részét arányosan. Ez azt jelenti, hogy amíg a babánk meg nem született, kb. ugyanannyit kerestünk és ugyanekkora összegű havi megtakarítást hozzá pattintottam az övéhez, sőt... sok esetben többet is.

Szóval lehet ennek szimpla ésszerű oka is, ha nekik így jó, nekem is. Én azt a modellt nem tudnám támogatni, amikor kéregetnem kell a páromtól a mindennapi dolgaimra a saját fizetésemből és nem is értem mire jó ez, de ha a férfi belement, valamire biztosan...

Szerintem is. De kívülállóknak a mi esetünk is tűnhet úgy, hogy a "papucs férj hazaadja a lóvét, széégyen". Ezért hoztam egy élő példát, ami más megvilágításba is helyezheti a dolgokat, csak lehet nem jól alkalmazzák, ha emiatt kölcsön kell kérni. :D

18 voltam