Tényleg én gondolom rosszul?

Sziasztok! Ha picit hosszú lenne, megköszönöm, ha elolvasod!

2,5 éve vagyunk együtt, ő 27, én 23. Ő még otthon lakik az anyukájánál, amivel alapvetően nem lenne probléma, de leszarja a munkáját, napi 4 órát dolgozik a 8 helyett, mert “úgyis home office, nem olyan szigorú”, mindennap 12-ig alszik, ami miatt az anyja is beszólt már, és mindig minden meg van neki csinálva (otthon anyuka 70 éves létére főz, mos, takarít).

Nos, történt tegnap, hogy Pestről hazaérve kijött értem az állomásra, és közölte, hogy ő egész nap LOL-t nézett, és a munkát is leszarta, mert nem gáz ez az egy nap. Meg még majd a mai nap se, és a jövőhét csütörtök-péntek sem. Itt megjegyzem, hogy a munkája nettó 100k-t hoz neki, mivel csak félig csinálja.

Én erre eléggé kiakadtam, és megmondtam neki, hogy ez rohadt gáz, szerinte nem? És nem, szerinte nem. Mert ő igenis mindennap tesz valamit azért, hogy jobb legyen (2,5 éve várom), én meg kussoljak, mert jogi egyetemre járok, és ne érezzem magam nagynak, amíg nem végeztem, meg utálja, ha megmondják neki mit csináljon (a saját anyját is).

Tegnap egy nyílt napon voltam, és azt is mondta, hogy én most csak azért szóltam be neki, mert valakinek hiszem magam, mert elmentem ügyvédi irodákkal beszélni, máskor meg amúgy nevetnék ezen, hogy ő egész nap LOL-t néz (nem, nem nevetnék). Valamint azt mondtam, hozok neki Pestről haza egy helyről kaját, mert tudom, hogy szereti. Nos ez nem jött össze sajnos, lekéstem volna a vonatot, így mondtam neki mikor leszálltam, hogy akartam hozni, de nem tudtam sajna. Erre kiakadt, hogy mi a f*sznak hozom fel, ha végül nem sikerült hoznom, mert a tetteknek kéne beszélnie a szavak helyett, és ha valaki elmondja, hogy valamit meg akart csinálni, az csak magát nyugtatja vele. Ezt 1 órán keresztül ecsetelte a telefonban.

Mindezek után azt mondta idegesítő vagyok és irritáló, mert nem értem meg, hogy mi a probléma, és neki csak az az egy problémája, hogy délig alszik. Ma már üvöltözött velem a telefonban, és nekem kellett bocsánatot kérnem, meg elgondolkozni azon, hogy miért szólok be arra, hogy kezdjen már magával valamit.

Mielőtt hülyének neveztek engem is, kérlek ne, konkrétan itt zokogok, hogy ez mi, és mint az Így jártam anyátokkalban, jött az üvegcsörömpölés, hogy milyen ez az ember. Tényleg szerelemből voltam/vagyok vele, mert én jobb anyagi helyzetből jövök, de mostmár kicsit zavar, hogy 27 évesen semmi célja. 2,5 éve várom, hogy jobb legyen, de ez a mostani számomra nagyon durva érzelmi abúzus.

A probléma az, hogy nagyon csúnyán elhiteti velem, hogy én vagyok a nagyképű, holott ő végig lenézően beszél azokról is, akik 8 órában dolgoznak valahol, meg azt hiszi, ha filozófiát olvas, akkor ő mindentől és mindenkitől okosabb.

+1.: egyébként a mai telefonbeszélgetés úgy kezdődött, hogy sütöttem sütit, és hogy kér-e, és azt mondta én menjek át vele, mert nekem kell őt kiengesztelnem.🥲