Lányok ti mit tennétek a helyemben?

Most így, csak aleírásodból ítélve... te is felelős vagy abban, hogy „így alakult”. Tehát semmi sem kötelez téged arra, hogy mindenhova a pároddal menj. Nyugodtan kimozdulhatsz egyedül is, még egy párkapcsolatban is. Az, hogy az emberek távolodnak egymástól pedig sajnos a korral jár. 22 éves vagy... innentől egyre rosszabb lesz, egyre nehezebb lesz barátkozni, ismerkedni. Szóval egyre több energiát kell belefektetni, hogy legyen eredménye. Szóval kezdj bele bátran, találj új hobbikat, szedd össze a régi ganget, vagy akármi. Lehet menni, az a lényeg.

Nyilván ha kapcsolatban vagy, akkor nem érdemes az izgalmakat hajkurászni. Tehát a másik nemmel való kapcsolatba, max belefér egy kis ártalmatlan flört, de ennyi. Ha ennél többre vágysz, akkor inkább most akard kiélni magad. Mert ha tényleg 30-as éveidre marad, akkor a lakáshitel és a két gyerek mellett már nem olyan elmenni kalandozni, mint most, szabadon.

A volt férjem mindig nagyon beszédes volt, kivéve ha velem volt kettesben. Akkor hallgatott.

Ez feltűnt nekem, amikor jártunk és zavart is nagyon. Hiába próbáltam beszélni erről vele, mindig hárított. És közben mondta, hogy milyen jó velem lenni, élvezi a nyugalmat, amit árasztok magamból.

Sajnos férjhez mentem hozzá és végül rájöttem, hogy két okból csak velem nem beszélgetett, de mindenki mással igen:

- nem tisztelt és nem érdekelte semmiről sem a véleményem,

- ez így volt kényelmes, hogy én törődjek vele, ő velem nem.

Kibírhatatlan volt a társas magány vele. Ráadásul igyekezett elűzni az összes barátnőmet csupán önző célokból.

Végül elváltam.

Minden kapcsolat ellaposodik egy idő után, kérdés, hogy mennyi idő után, és hogy mit hajlandóak tenni a felek, hogy ne így legyen. Tetszik, nem tetszik, a közös élet nagy része az unalmas rutin lesz, ha együtt éltek, (reggeli készülődés, munka után vásárlás, főzés/rendelés, vacsi, házimunka, hétvégére is jut mindig vásárolni és ügyintézni és takarítani való).

De!

Az csak rajtatok múlik, hogy a hétköznap estéket és a hétvégéket hogyan töltitek. Nyilván dolgoztok, tanultok, meg anyagi limitek is vannak, tehát nem lehet minden este programozni, minden hétvégén túrázni vagy wellnesbe menni (kinek mi az ízlése szerint való), de ha nem találtok olyan elfoglaltságokat már most, 3 év után, amik nem adnak örömöt a hétköznapi mókuskerék mellett, akkor ezt így nehéz lesz további 10, 20, 30 vagy akár 50 évig tolni, hiszen borzasztó fiatalok vagytok még.

Másrészt nekem úgy tűnik a leírásból, hogy azért, mert egy pár vagytok feladtátok az identitásotokat, a privát életeteket, hobbijaitokat (mindenhová együtt megyünk, nincsenek már barátaim, mert így alakult stb.). Ez óriási hiba! Egy kiegyensúlyozott kapcsolatba kell, hogy mindkét félnek legyen magánélete, barátai, hobbijai, mehessen szórakozni (nem feltétlenül bulizni, de azt is, 22 évesen miért ne - megcsaláshoz nem kell buli).

Meg tudod fogalmazni, hogy mitől NEM éreznéd unalmasnak az életeteket?

Ha azonban ilyen kételyeid vannak 3 év után, hogy ez mindennapos letargiát okoz neked, akkor mégsem biztos, hogy annyira lelki társad ő, főleg ha már beszéltetek is erről, de mégis unjátok egymást és a közös életet. Ő egyébként szintén unja, vagy szerinte ez így oké?

18-as vagyok: Hát úgy valóban nehéz segíteni, ha te sem tudod mi a bajod, de megértelek. :) Valószínűleg arról van szó, hogy túl fiatal vagy, ez az első hosszú párkapcsolatod és nem ilyennek képzelted (nem tudatosan, csak tudat alatt volt egy kép a fejedben erről). Azt ne várd, hogy 3 év után olyan lesz, mint az elején, az lehetetlen. Arra kell törekedni, hogy ahogy változtok és változik a kapcsolatotok mindig közös platformra építsetek és mindig találjatok közös örömöt okozó tevékenységeket. Ez lehet teljesen más, mint 3 évvel ezelőtt volt. :)

Én mindenképpen biztatnálak, hogy csinálj valamit egyedül is, sport, hobbi, nyelvtanulás, tánc, akármi, mert az is hozzájárul a lelkiállapotodhoz, hogy mindig együtt vagytok.

Lehetetlen tanácsot adni ebben, de ha ez valóban ekkora feszültséget okoz benned, akkor érdemes szakemberhez fordulni, mert ha nem tudod megfogalmazni, mi tenne boldoggá, akkor sem te, sem a párod nem fog tudni ebben segíteni, és felőrli a kapcsolatotokat. Kitartás! :)