Takarítsam ki a barátom édesanyjának a lakását?

54 éves nő vagyok, barátom 58. Külön élünk, a kapcsolatunk 10 hónapja kezdődött. Átlagosan heti egyszer találkozunk rendszeresen. Közös programokat szoktunk csinálni. Egyenlőre nem tervezzük a közös életet, mindkettőnknek megvan a saját otthona és egzisztenciája. Ez valószínű így is marad.

Barátom édesanyja 79 éves, külön él egy belvárosi nagy lakásban. El tudja látni magát, készít magának egyszerűbb ételeket, egyedül meg tud fürödni. Egyébként a betegsége miatt fizikailag elégé gyenge, fáradékony. Általában ül vagy fekszik.

A barátom most a hétvégén nálam volt és megkért, hogy törődjek az édesanyjával. Kérdeztem, ezt hogy érti, hogy törődjek?

Azt mondta, arra gondol, hogy segítsek neki. Kérdeztem miben?

Válaszolta, hogy a takarításban. Mert a lakása régóta nem volt úgy alaposan kitakarítva, hogy például az ablakok meg lettek volna pucolva és a függönyök is ki lettek volna mosva.

Nagy méretű 106 négyzetméteres lakásról van szó, 4,5 méteres belmagassággal, édesanyja egyedül él ugyan, de vagy két éve nem takarít rendesen így már minden nagyon koszos.

Elgondolkodtam ezen a kérésen. A segítség szerintem normális esetben azt kell hogy jelentse hogy valaki (édesanyja) csinál valamit és én segítek.

De ebben a helyzetben hogyan, ha édesanyja nem tud semmit csinálni?

Nem akartam önzőnek tűnni, ezért válaszoltam a barátomnak hogy persze segítek, ha ő is ott lesz és együtt csináljuk. De neki ez nem tetszett. Úgy gondolta hogy én egyedül csináljam, mert szerinte ez olyan női dolog a takarítás és ő nem tud takarítani. (Nála egy hölgy takarít a kis garzonban, akinek fizet)

Most mit csináljak? Egyedül nem bírom. Nem merek a létrára sem felmenni ilyen nagy magasságra. Sajnálom anyukáját, mert kis nyugdíjas amiből nem tud fizetni egy takarítónőt.