Takarítsam ki a barátom édesanyjának a lakását?

Barátod egy lusta pöts. Már bocsánat.

1. Neked érdemben semmi közöd az édesanyjához. Még ha házasok lennétek, akkor is túlzásnak és bunkóságnak tartanám az ilyen "menj, és tekerítsd ki a házát" jellegű parancsolgatásokat, de így, hogy simán csak a barátod, végképp túlzás.

2. Nem tudom, hogy barátod netán magatehetetlen, tolószékes ember-e, de ha nem, akkor viselkedjen annak megfelelően! Ő miért nem takarít ki? Miért nem tette eddig meg? Mert egy lusta bunkó, azért. Parancsologatni azt látom, nagyon tud, meg az óvodás szintű durci is megy neki így 58 évesen, de az, hogy egy tökös férfiemberhez méltóan esetleg ő is kivegye a részét a saját édesanyja gondotásában, az látom, már meghaladja eme dicső férfiú képességeit.

3. Barátod egy hímsoviniszta, birtokló jellemű bunkó, aki előbb tart a szolgálójának, mint a társának. Mondjuk a te dolgod, hogy kivel kötöd össze az életedet, de én azért a helyedben elgondolkodnék azon, hogy milyen is egy valódi társ.

4. Egy dolog, ha valaki megkér, hogy segítsél, meg egy teljesen más dolog, amikor rádparancsol, hogy csináld meg helyette, ami igazából az ő dolga lenne. A kettő között óriási különbség van.

Hogy mit csinálj? Azt semmiképp, hogy a csicskája legyél. Tudod, annak ellenére, hogy neked semmi közöd a rokonaihoz, még hajlandó is lennél neki segíteni, de ehelyett ő elvárná, hogy helyettük megcsinálj mindent, csak mert neki nincs kedve hozzá? Milyen "barát" az ilyen?? Főleg, hogy tudja, hogy ez neked is nehézséget okoz. Én egy utolsó, degenerált bunkónak érezném magam már attól is, ha barátnőmmel úgy bánnék, mint egy cseléddel, de akkor meg főleg, ha olyanra akarnám kényszeríteni, ami neki kifejezetten kellemetlen. A te barátod meg hogyan is áll hozzá? Tesz rá magasról, hogy neked ez milyen macerát okoz, ő elvárja, hogy ha füttyent, te ugorjál neki. De persze te meg lehet, hogy kicsit panaszkodsz, de megteszed neki, és még te mentegetőzöl, ha esetleg nem akarod az uraságot menten kiszolgálni.

Én a helyedben átgondolnám ezt az egész kapcsolatosdit. Lehet, hogy én még csak 40 vagyok, a barátnőm meg 30 alatti, de ilyesmi hozzáállás fel sem merült nálam, hogy csak úgy utasítgassam, meg hogy elvárjam, hogy (helyettem) dolgozzon, miközben én elégedetten henyélek. Tudom, te vagy kettőnk közül az idősebb, és minden bizonnyal több élettapasztalattal rendelkező, de én azt mondom, hogy érdemes lenne az önértékeléseden elgondolkozni. Te nem tartod magad többnek a barátod szolgálójánál. És nem, nem attól lesz valaki férfi, hogy derogál neki a kezébe venni a partvist, és nem is attól, hogy parancsolgat a barátnőjének. A nő meg nem attól lesz nő, hogy takarít. Te nagyon durván alulértékeled magad, és ez meglátszik azon is, hogy nem csak együtt vagy egy olyannal, aki egy kevesebb, mint 1 éves kapcsolatban is már dirigál, de még te mentegetőzöl, ha valami miatt nem tudsz azonnal ugrani neki. Ne haragudj, de ennél sokkal jobbat érdemelnél. De a minimum az, hogy a kapcsolatotokat alaposan át kellene beszélnetek. Aztán ha képes valódi, értelmes férfiként viselkedni (bár egy egész életében kiszolgált, magától elszállt, lassan a hatodik X-et taposó pasasnál kétlem, hogy képes legyen ekkora változásra), akkor oké, folytassátok. De ha nem, akkor nem biztos, hogy erre a kapcsolatra kellene fecsérelned a drága idődet és energiádat. Egyetlen életünk van, és nagyon nem mindegy, hogy azt kivel, és hogyan töltjük.