Ha a lány azt kérte, mondjam ki,hogy legyen vége,de én nem teszem meg, csak nem reagálok a hívására és az uzeneteire, akkor unfair vagyok? Azt írta legutóbb,hogy ő nem tudja kimondani,ezért a női büszkeségét felrerakva,azt kéri tolem,mondjam én ki

Ez a felelősség-áttologatási játék, amely csak arra megy ki, hogy a későbbi önvád alól az illető magát felmentse, tényleg nagyon gyerekes dolog. Körülbelül olyan, mint amikor két veszekedő testvér a szülők számonkérésekor kölcsönösen egymásra mutogat, hogy az egészet a másik kezdte.

Ha valamelyikőtök felnőttnek érzi magát, az mondja ki a szétválást. Ha egyikőtök sem, akkor pedig hagyjátok annyiban a dolgot: végül is nem fontos mindent szavakba önteni, a tények is magukért beszélnek.

Érdekes mert általában pont fordítva szoktak egózni, hogy az a nagyobb "menő" aki előbb mondja ki és szakít a másikkal, úgymond "dobja". Kártékony egoista dedós játéknak tartom az olyat, dehát ki vagyok én hogy ítélkezzek emberek felett.

A ti esetetek itt kicsit más. Szerintem ha így nyiltan kéri, akkor ne kínozd tovább, légy férfi és tedd meg amit ennyire akar. Mehessen mindenki a maga dolgára, és ti is normálisan fogtok tudni elválni. Ez a mai világban sokszor már kifejezetten luxus amúgy is.