Veszett fejsze nyele ez a kapcsolat?

Nem szeretnék túl specifikus lenni, nehogy beazonosítható legyek.

Arról van szó, hogy jelenleg mindkettőnk egy átmeneti élethelyzetet él. Az életünk fél-1 éven belül gyökeresen meg fog változni olyan irányba, ami komoly veszélyeket tartogat a kapcsolatunkra nézve. Közelítek a harminchoz - a fiatal apukaságról már lekéstem, de szeretnék azért nem idős lenni. Ha egy év után szakítunk, utána én még azt kiheverem, új párt keresek, stb, nagyon fogy az időm, de az övé is, és nem szeretnék olyan kapcsolatra éveket tölteni, ami halálra van ítélve. Leültem megbeszélni a párommal ezt a problémát, de úgy érzem most még rosszabb a helyzet, mint volt. Volt itt sírás, veszekedés, minden. Az ő oldaláról azt a választ kaptam, hogy nem tud semmire biztosítékot adni, lesz, ami lesz; vagy fogadjam el, vagy szakítsak. Persze ezt nem így mondta, de a lényeg ez volt. Ráadásul miután megtudta, hogy most még nem akarok szakítani, teljesen megváltozott. Mintha misem történt volna, és mintha el is felejtette volna, hogy pár órával ezelőtt azt próbáltam finoman átadni neki, hogy a szakításon gondolkozom.

Van ennek így értelme? Úgy gondolom, ha igazán fontos lennék neki, akkor próbált volna meggyőzni, hogy meg fogjuk oldani a problémákat. Valamelyest próbált is, de az egészből én azt szűrtem le, hogy neki most így jó vagyok, aztán majd ha akkor nem lesz jó, akkor szétválunk. De nekem erre nincs időm.

Vélemény?