Ha sok a dolgom miert nem azt mondja segítek, mièrt azt hogy neki is? Egy rakat ember ilyen.

Ismerkedem is és amikor pl írom hogy ki akarnak dobni az albiból mert még nem javíttattam meg ezt azt, vagy ha írom hogy szeretnék festeni azt sem tudom hogy kell glettelni de tanulom a googleval, vagy ha azt írom ki sem látszódom a bajokból éppen, miért nem az az első egy màsiknak aki a társad, párod, vagy barátod(nem kapcsolati értelemben), vagy udvarol fűz nyomul, hogy segítek vagy àtmegyek vagy mit szólnál ha együtt csinálnánk?

Szinte minden lepattan róluk ami én vagyok, az én dolgaim, életem.

Vagy olyan is van ha elmondom a hogyvagyra hogy ma szomorú vagyok mert az történt hogy pl tesóm átvert, és visszakèrdezek es vele mizu, azonnal félresöprik amiről én beszéltem vagy rólam a témát, és magukról beszélnek/írnak/videocsetelnek csak.

Én mindig reagálok mindenkinek empatikus vagyok meg minden, kapcsolatban meg még nem is keveset nyújtok, de mások felém miért ilyen bunkók?